Az élő hit útja Csinódon

Egy világjárvány állított le mindannyiunkat. Az ok-okozat törvényét ismerve várható volt ez a kényszerpihenő. Sok ember érezte, volt, aki mondta is, hogy az emberiség a vesztébe rohan. Megtagadva Istent, családot, nemzetet és hazát, vitatva nemet és erkölcsöt, meghamisítva múltat és jelent, mindent akarva, és semmit hátrahagyva.

A világűrt járó és azt is szeméttel elárasztó ember térdre kényszerült itt a Földön. Odafentről tükröt tartottak elénk. A tükör pedig nem hazudik. Mi is tükörbe néztünk, és felismertük tévedéseinket, hibáinkat, gyengeségeinket, és ezeket levetkőzve, kevesebbel beérve, nagyobb alázattal és több szeretettel kívánjuk megérni/megélni a folytatást. Tudjuk, hogy a megpróbáltatásoknak csak az elején vagyunk, éppen ezért legfontosabbnak a hitbeli és lélekbeli megerősödést tartjuk. Nagyhéten minden más kinti és benti munkát félretéve saját hitünk és a kertünkben lévő ökumenikus kápolnához érkező zarándokok erősítése céljából elkészítettük Az élő hit útját.

Erika festett, és virágokat ültetett, én készítettem elő a faanyagokat, Gergő faragta a kis kereszteket, és döngölte földbe a cserefa cölöpöket, Ilka-Uzonka pingálta a mintákat a táblákra, együtt ültettük a kertünkből és a környékről beszerzett fákat.

Az élő hit útja egy olyan 100 méteres, a kápolnához vezető ösvény, amely mentén hét megállót alakítottunk ki. Mindegyik megállóhoz Jézus urunk egy-egy ránk hagyott parancsát vagy üzenetét helyeztük el fatáblácskákon megjelenítve. Az utat az teszi élővé, hogy mind a hét megállóhoz egy-egy fát is ültettünk. Lentről felfelé a következő sorrendben: fehér fenyő, erdei fenyő, bükk, juhar, nyír, szil és galagonya…