A kürtőskalácsról dióhéjban

Rendhagyó, kóstolással egybekötött kürtőstörténeti tárlat nyílt péntek délután a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park zenepavilonjában, amelynek ezzel a rendeltetése is megváltozott. Ettől fogva ugyanis a székely–magyar nemzeti értéknek számító ínyenc-különlegesség előállításának és árusításának állandó helyszíne lesz.

Az esemény hírére összegyűlteket elsőként Szebeni Zsuzsa, a szervező Balassi Intézet MKK – Sepsiszentgyörgy vezetője köszöntötte, aki Mikszáth Kálmán papírra vetett gondolataival nyomatékosította a magyar konyha hagyományai és ízvilága megőrzésének fontosságát. Az utána felszólaló Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke szerint Székelyföldön a kürtőskalács nemcsak egy dorongos sütemény, és az elkészítése sem csak a hozzávalók összegyúrásából és szénen való megsütéséből áll. Hiszen számunkra ennél sokkal többet, ünnepet, emléket, családi összejöveteleket jelent, hagyományt és értékeket hordoz magában. Végezetül a messze földön híres székely csemege forgalmazását a megyeközpont szívében biztosító Dézsi Márta mutatott rá a kürtőskalács, a fúvós hangszer és rendeltetés nélkül maradt zenepavilon üres belseje révén közös vonására. Ígérete szerint pedig az utóbbit ettől a pillanattól élettel fogják megtölteni.

Az immár csak volt zenepavilon nyitott oldalaira felaggatott vásznaknak kettős szerepe van. A kürtőskalácssütővé alakított helységnek a külvilágtól való elzárása, valamint a termék történetének, a székelység életében betöltött szerepének és egy régi receptjének az ismertetése. Mindezt dr. Hantz Péter tudományos kutató, dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, az MTA külső tagja és dr. Füreder Balázs főiskolai docens A kürtőskalács című, Albert Zoltán szerkesztésében megjelent kiadvány tartalmára támaszkodva valósították meg.

A bejáratnál Orbán Balázs, A Székelyföld leírása című művének első kötetében(1868) megörökített máréfalvi eredetmonda részletét olvashatjuk. A kürtőskalács ismeretét már a tatárjárások korában tényként kezelő szájhagyomány fényesen igazolja, hogy a 19. század végére ez a sütemény mélyen beágyazódott a székelyek hiedelemvilágába.

A helységet balról jobbra körbejárva és elolvasván a kifüggesztett szövegrészleteket megtudhatjuk, hogy a kürtőskalácsra utaló első írás 1679-ből, Kolozs vármegye Úzdiszentpéter nevű falvából származik. A süteményt Kürtős Fánk néven említő okmány eredetijének azonban a Kolozsvári Állami Levéltárból nyoma veszett. Jelenlegi ismereteink szerint a kürtőskalács szóösszetétel Ferattiné Kálnoki Ágnes 1723-ban írt, a már említett intézményben található levelében jelenik meg első alkalommal, kürtő kaláts formában.

A feltehetően szász közvetítéssel hozzánk eljutó, általunk új formát és ízvilágot nyert, valamint megőrzött finomság tehát már három és fél évszázada kimutathatóan jelen van és közkedvelt a Székelyföldön. Így nem véletlen, hogy itt „az ünnepi sütemények fejedelmének és a lakodalmas étkek fontos elemének számít.” Mint ahogy az sem, hogy a székely–magyar önazonosság egyik jelképévé vált.

A város szokásrendjében is változást hozó újítás nyitányához a Rétyi Ifjúsági Fúvós Egyesület kvintettjének játéka varázsolt megfelelő hangulatot.