Felhívás!

Realpolitik Erdélyben

Nehéz másként tekinteni a szebeni – informális – Európai Uniós csúcsra, mint egy, az amúgy hüllővérű Iohannis nagymesterre kalibrált, parádés politikai kampányeseményre. Hogy csapatjátékhoz illő analógiával szóljunk – ajándék potyagól egy barátságos mérkőzésen az élete meccsére készülődő, újrázni kívánó román államfőnek. Kissé mesterkélt, de bátorítás.

(A káprázatos nyilatkozatokkal fedett európai értelemben vett (kifutó)pálya gyepére bekocogó Klaus elnök tőle szokatlan módon váratlanul rámosolyog a Népre, és mint szépségversenyeken a dekoratív pályázók, hitet tesz az örök értékek mellett. Fontos kezeket ráz meg, koszorút fon és hárfázik. A szülővárosában. Később elsétál egy szökőkút előtt is. Óda zeng, himnusz.)

Ha ezt észben tartjuk, akkor igazából nincs is ezzel a dologgal semmi gond. Fel lehet lélegezni, nem történt semmi. Kampány van. Az uniós választások előtt mást, például érdemi döntéseket nem is érdemes várni egy informális csúcstalálkozótól. Talán annyi lehet szokatlan, hogy a román közélettől meglehetősen idegen módon az egymás ellen játszó szereplők a küzdelem hevében, egyenesen annak dacára figyelnek arra is, törekednek rá, hogy valamilyen formában azért mégiscsak megjelenítsék, megidézzék a mindenki által közösen vallott politikai és eszmei értékeket.

Itt, a kulturális sokszínűség földjén, Erdélyben. Helye is van ennek. Csakhogy másról is árulkodik a helyszínválasztás. A város, akárcsak a megtisztelt házi­gazda személye, finoman jelzi, akad azért némi germán dominancia a nagy európai öröm­ódá­ban. Ez a realpolitik – mondaná Bismarck. Ahogy az is, hogy Iohannis Erdélyében és országában az európai szellemiség, béke, a közös múlt és értékek, a kulturális sokszínűség boltívei alatt mindeközben a hon­ifjak és választott önkormányzataik módszeres kegyeletsértést művelnek a kisebbségek emlékhelyei ellen, hol zsidó, hol pedig magyar temetőket rongálnak, „alakítanak át”. És ugyanez az európailag elkötelezett elnök néhány hónapja még az Alkotmánybíróságon óvta meg a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait. Reálpolitikusként. Vagyis az európai realpolitiker egyet mond, és mást csinál. Nem árt ezt is észben tartanunk. <<

Pozsony János Csaba

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.