Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Demokratikus válságok

A válságot, ugye, az különbözteti meg a nem-válságtól, a normálistól, hogy válság idején vagy „krízis alatt” a dolgok megszokott és értelmes rendje-állása kizökken a szokványos kerékvágásából. Ha viszont Románia belpolitikai éle-tére vonatkoztatjuk ezt az első látásra magától értetődő különbségtételt, akkor bizony kisebb bajban leszünk, hiszen az elmúlt 32 év demokratikus kronológiáját szemlélve 26 miniszterelnököt láttunk megfordulni a kormánypalotában, s ezen magas szám alapján közel sem egyértelmű, hogy mi számít a román köztársaság „normális” állapotának: a válság és a hatalmi vákuum, vagy a stabil és kiszámítható vezetésmód?

A jelen pillanatban is tartó kormányválság visszfényében a közvélemény hajlik arra, hogy a válságban jelölje meg a román politika tipikus és „természeti” állapotát, és sokan a politikai rendszer anomáliájáról beszélnek. Pedig érdemes észben tartanunk, hogy a ciklikus, ismétlődő politikai válságok a demokráciákban egyáltalán nem szokatlan jelenségek, sőt épphogy működésük természetes velejárói. A magyarázat a hatalommegosztás különféle képleteiben rejlik, a modern demokratikus rezsimek sajátosságában, megkülönböztető jegyében és egyben erősségében.

Ez a mindenkori hatalommal szembeni bizalmatlanságtól vezérelve a 2-3-4-5-6 évente, ciklikusan, állampolgári részvételhez kötött választásokon, a megújuló demokratikus legitimáción túl – hogy elejét vegye az önkényuralom kialakulásának – még további korlátokat is szab az egymással versengő politikai e-litnek azzal, hogy megosztja az intézményesített közhatalmat közöttük. A demokrácia tehát tudatosan gyengíti a politikai kormányzást – nem hiába nevezik a fékek és ellensúlyok rendszerének, válságpotenciálja pedig az elit számára az együttműködést, a szinergiát teszi kifizetődő viselkedési mintává.

Ilyen alkotmányos vagy intézményes feltételek mellett egy országot működtetni nem egyszerű feladat – ami meg is látszik a román demokrácia három „válságos” évtizedén. De ha a válság nem a rezsim rendellenessége, hanem éppenséggel velejárója, a szokatlanul gyakori kormányválságok okát másutt, inkább a politikai kultúrában érdemes kutatni: a választott román politikai elit ismét ebből vizsgázik. 

Pozsony János Csaba

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük