Felhívás!

Örmény churut (hurut)

Örmény churut (hurut) Életmód

A gyergyói örmények nagy része nyelvét, szokásait elhagyta, ám konyhaművészetéhez mindmáig ragaszkodik, lévén ez igen erős identitásőrző. Jó tudni, hogy az évszázados hagyományokat megóvva, óriási ételválasztékával az örmény az egyik legrégebbi konyhának számít.

 

Kevés olyan hely van a világon, ahol az emberek annyira ápolják tradicionális szakácstudományukat, mint Örményországban. E jó szokásukról pedig akkor sem feledkeznek meg, ha ily messzire veti hazájuktól a történelem vihara.

A tipikusan örmény ételek rengeteg munkát igényelnek (tanúsíthatom!). Technológiai eljárások sokfélesége jellemzi, ami ráadásul rendszerint nehéz és sok esetben munkaigényes, töltéssel, felveréssel, püré- és felfújtszerű masszák előállításával jár, másik jellemző sajátossága, mint egyébként a többi keleti konyháknak is, a műveletek sokrendbéli váltogatása, és az ételek különböző részeinek utólagos egyesítése. De a végeredmény minden konyhában töltött percért százszorosan kárpótol!

A jellegzetes ételízesítőt, a churutot máig főzik Szentmiklóson, de a gyergyószárhegyiek előtt sem volt ismeretlen, ugyanis a majd 90 éves Bíró (szül. Puskás) Amália néni szerint az édesanyja is készítette az 1900-as évek elején: „tehén volt az istállóban, petrezselyem a kertben, rézüst a konyhában, az íze pedig feljavította a kicsit egyhangú ételek sorát”.

A churutos laskaleves az örmény ángádzsáburleves székelyesített változata, mely gyakran fő a konyhámban. Az angadzsabur helyett krumplit, hagymát, murkot, szélesmetéltet és hiripet főzök a levesbe.

Huruttal egyébként találkoztam Örményországban is (persze, hol máshol, ha nem ott?!), éspedig egy ebéd alkalmával: sült hal pihent a tányéron, körítése palacsintába töltött krumplipüré volt, mely mellett teljes életnagyságban egy churut hevert. Lehet, hogy a savanyúság szerepét játszotta éppen?

Berszán-Árus Csilla

„Felfőzöm a tejet, lefölezem, sovány tejföllel beoltom. Úgy nyolc liter kerül a befőttesüvegbe, s ha egyszerre nem telik meg, utánatöltök, a végén pedig kicsi főtlen tejet adok hozzá. Hat hétig  – időnként kevergetve – érlelem, lehetőleg egyforma meleg levegőn, mert különben megkeseredhet, s akkor el kell önteni. Hat hét után a kifőzés a teendő. Rézüstbe kerül, minden liter tejhez egy marék szárított petrezselymet számítunk, s kevergetjük, hogy oda ne kapjon. Aztán vagy két óra múlva mintát veszünk, és ha jó az állaga, már csak kúp alakúra kell formálni, mint a kicsi mereklyéket – magyarázza Lukács Erzsébet. A családban nemcsak ő, sógorasszonya is hurutgyártó, szülőktől maradt rájuk a tudás.”

Forrás: gyergyoiormenyek.ro

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.