Felhívás!

Türelmetlenül vártalak

Sárga, narancs, barna, vörös, pöttyös, édes, sós, gömbölyded, roppanós, puha, kötött, horgolt, bélelt, lágy, esős, hűvös – MELEG. Annyira kényelmes, otthonias vagy nekem, ősz. Hiányoztál! Képzeld, a tavasz elkésett, a nyár megviccelt, nem sietett, mikor jött, majd észrevétlen távozott. Tudom, visszatér még. Meg-megdobál néha tikkadással, verejtékcseppekkel, álmatlan éjszakákkal, napos délutánokkal. Ad még ragyogást, leveti a pulcsit, letörli a szandált, eltépi a harisnyát. Köszönt még az indiánokkal, vénasszonyokkal. De te már ott leszel, a háttérben mosolyogsz, leszidod, ha nagyon sok…

Valami megmagyarázhatatlan boldogságérzet uralkodik el rajtam mindig szeptember betoppanásával. Az a kellemes, békés, nyugodt, mosolygós boldogság. Nem makulátlan, fáradtsággal tarkított, azonban mégis pihent, mégis tettre kész. Benne van az év vége hangulata, de erősebb az új kezdeté. Talán az iskola égette belém anno, hogy ősszel nem elmúlik valami, hanem újraindul. De az sem kizárt, hogy a természettel együtt lélegzek fel újra a hőség után.

Ha máskor gyűlölöm is a ruhahajtogatást, most öröm pulcsikkal díszíteni a lenge ruhák alatt alvó polcokat. Finomabb a sós, gazdagabb az édes, értelmet nyer a bor, a zokni, a könyv terjedelmes fejezete, a hosszantartó ölelés.

Rotyog a kályhán a lekvár, a darálóban már a zakuszka zöldségei. Megcsapja az ecetszag az orromat, sorakoznak az uborkák a befőttesüvegekben. Esti sétára indul a szomszéd pár, egyik kisbabával, a másik kutyával a kezén. A kötőtűim mocorognak a fonalakkal teli fonott kosárban. A virágok hervadt szirmainak színkavalkádja lepi be az udvart, ott vannak a sarokban a dísztökök, várva, hogy teret hódítsanak, mint őszi dekoráció.

Nem akarom temetni a nyarat, nem szólok a fürdőzők ellen. Tudom, nagy divat volt júniusban „summer hot girl”-nek lenni, de én inkább a pulcsis, kötögetős és a pokrócba bújt borozós esték mellett teszem le a voksomat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.