Ha ma derűs az idő, jó búza- és szénatermés várható

Jézus nevelőapjára, Józsefre még az evangéliumokban sem esik egyforma hangsúly, hol az alázatos családfő, hol Mária jegyese, hol a názáreti ács szerepét emelik ki. Elődeink azonban abban biztosak voltak, hogy napja a tavasz előhírnöke, sőt első napja, és lám, tegnaphoz képest mára hat fokkal melegebbet jósoltak a meteorológusok. A „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget” közismert mondóka három szentje közül ma a középső napja köszöntött ránk.

Előállott Gergő fehér szakállával, majd beköszönt József vidám orcájával – lehetett hallani Sóváradon. A derült égboltnak már csak azért is örülhetünk, mert a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az esztendőre. A korondi öregek ilyenkor szokták fölemlegetik, hogy régen mezítláb mentek Parajdra a József-napi vásárra.

Vadasdon az a szólás járta, „ha ezen a napon megcseppen az eszterha, az izéket el kell tenni, mert még szükség lehet rájuk”. Szép idő esetén innentől kezdve a juhokat kihajtották legelni, de egyelőre csak napközben. Farkaslakán is ekkor terelték ki első ízben a szarvasmarhákat az istállóból.

A székelyvarságiak úgy tudták, ha Józsefkor fúj a szél, a nyár fölöttébb szelesnek ígérkezik. „Ha József napján a leány hajában lebeg a pántlika, szeles lesz a nyár” – mondogatták, vagy más megfogalmazásban: „Ha József napja szeles, nyáron elviszi a szénát a szél.” Ha viszont szép, napos, szélmentes idő köszöntött rájuk, joggal reménykedhettek, hogy havasi lakóhelyükön április közepén már veteményezhetnek.

Ma megszólalnak a madarak

Csíkmenaságon is azt mondták, ha József napján szép idő van, enyhe tavasz várható, és ha József és Benedek előtt megfagy annyira, hogy a jég egy egeret megtart, rossz tavasz lesz. A József-napi szelet ők sem kedvelték, mert „a hegyekről és a dombokról a szénát elviszi”. Máshol is gyakran mondogatták: „József napi derűs ég, sok szénát jelent még.”

Többnyire azzal számoltak, amilyen az idő József napján, olyan marad negyven napig. Ha megfagyott a föld, például Kézdiszentléleken negyvennapos hidegre számítottak, ám ha szivárvány díszítette az égboltot, a jó búzatermésben reménykedtek.

Fotó: Kerekes István/Székely Kalendárium

A bukovinai székelyek munkatilalommal járó ünnepnek tartották, miután előző napon elvetették a zabot és az árpát. A háziasszonyok házi regulája szerint most kellene ültetni a krumplit, a hagymát, eldugdosni a fokhagymát, elvetni a káposztamagot – bár ez utóbbival a zabolai asszonyok egészen Gábor-napig (március 24.) vártak. A bánáti székelyek azt ajánlották, „olyan sekélyre ültessük a krumplit, hogy meg ne hallja a déli harangszót”.

A hagyomány szerint ma érkeznek meg a fecskék, szólalnak meg először a madarak, mert „Szent József kiosztotta a sípot nekik”. Számos helyen régebb ekkor hajtották ki először az állatokat a legelőre, eresztették ki a méheket. Ettől a naptól úgy elkezd nőni a fű, hogy még nagyverővel sem lehet megállítani, „kalapáccsal se lehet visszaverni”.

Szent József tiszteletét a magyar nyelvterületen főként ferencesek és majd a karmeliták terjesztették. Lipót császár hiába ajánlotta az egész Habsburg-birodalmat az oltalmába; Buda 1686-os ostromakor Aviánói Márk kapucinus szerzetes hiába buzdította dárdájára tűzött Szent József-képpel a rohamra induló katonákat, Székelyföldön mindössze az Egri család fakápolnája helyén 1794 és 1821 között felhúzott csíkborzsovai kőkápolna, valamint a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom patrónusaként ismert. Bár nálunk is elsősorban a famunkások védőszentjeként tartják számon, a vallásosabb varságiak inkább a családok védelmezőjeként emlegették.

Híres vásárnapok

Számos helyen, mint például Parajdon, Erdőszentgyörgyön vagy Uzonban ezen a napon tartották, és néhol tartják még ma is a tavasz első állat- és kirakóvásárát, ahol sok kitelelt fehérmarha és ló cserélt gazdát. Ilyenkor jó indokot szolgáltatott az ivásra, mulatozásra a sok József és Sándor nevű ismerős köszöntése, amivel aztán éltek is derék eleink. Parajdon a Lázoldal alatt tartották a baromvásárt, a környékbelieken kívül a Nyárád és a Kis–Küküllő mentéről, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környékéről érkeztek a vásárlók.

A háromszéki uzoniak 1809-ben kaptak engedélyt három országos sokadalomra, melyek közül a József-napi volt a leghíresebb: száz éven belül országos jellegű sokadalommá nőtte ki magát. Szőcsné Gazda Enikő kutatásai révén tudjuk, hogy a szék lakóin kívül a szomszédos Barcaságból, Csíkból, Szászföldről is ide jártak az emberek, az állattartók mellett kalaposok, cipészek, csizmadiák, lakatosok, asztalosok, tímárok, készruhaárusok, faedényesek, pléhesek, mézeskalácsosok kínálták portékáikat.

Fotó: Erős Zoltán/Székely Kalendárium

1894-től már tenyészbikát is lehetett itt kapni, holott ilyet azelőtt csak Székelykeresztúron lehetett beszerezni az egész Székelyföldön. A helyiek olyan sokat adtak erre, hogy a vásártér növelése céljából még a református templomuk körüli vastag várfalat is képesek voltak lebontani. Így aztán 1902-ben már 2141 szarvasmarhát, 1128 lovat és 95 sertést bocsátottak itt áruba a tulajdonosaik. Még 1998-ban is a felhajtott nagyszámú állat mellett besztercei nyergesek, hámosok és ostorárusok, zágoni kosarasok, keresztvári fűrészárusok, olténiai fakanalasokat, csíkrákosi és kézdivásárhelyi mézespogácsások tették tiszteletüket ezen a vásáron.

Végezetül hadd tekintsünk egy kissé távolabb szűkebb pátriánkból: a szlavóniai magyarok úgy tartották, József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie, és tiszta fehérneműt kell vennie. Ezt ma – éppen vasárnap lévén – talán mifélénk is ildomos megszívlelni.

Sándor, Benedek

Székelyföld egyes részein régen március 18-án, Sándor napján volt a bérukkolás, a katonakötelesek távozásának ideje. „Sietős, gyors hívó esetén, amikor nem volt idő a bálszervezésre, a vadasdi fiatalok a helyi zsidókocsmában gyülekeztek, s ott mulattak kedvük szerint reggelig. A távozó sorköteleseket a falu széléig kísérték a helybéli legények és leányok, rokonok, onnan szekér vitte őket Marosvásárhelyre” – olvashatjuk Székely Ferencnél. Ha sikerült bált tartani, ott rendszerint Kőrispatakról hozott zenészek muzsikáltak.

Benedek napján Göcsejben zsírt és fokhagymát szenteltek, aminek gyógyerőt tulajdonítottak. A bukovinai székelyek körében az a hiedelem járta, hogy ha Benedek napján dörög az ég, száraz, meleg nyár várható.

Címlap: Számos helyen ezen napon terelték ki először a szarvasmarhákat

Fotó: Kibédi Sándor/Székely Kalendárium