Tengelic csata

Tengelic csata Cseperedő

A diófa irányából jött a kedves madárének. Még nem borult zöldbe a fa, így könnyedén szem elé kerülhet a jól ismert tulajdonosa, a tengelic. A tavaly Magyarországon a tengelic nyerte el az év madara címet. Bármikor megcsodálhatjuk a tarka tollú, aranytorkú madarat, ugyanis énekesünk egész évben a környezetünkben van.

Valahányszor meghallom énekét, rászánok némi időt, hogy megfigyeljem a madarat. Most is ezt tettem, tudván, hogy a fészekrakás időszaka van, és ilyenkor együtt lehet látni a párt. Megpillantom a tarka ruhás tengelicet, ott ült a diófa egyik ágán, és énekelt. Kerestem a párját, mert sejtettem, hogy a közelben van, minden bizonnyal a fészek építéssel van elfoglalva, de nem találtam. Ekkor az úton túlról egy akácfáról csendült fel a tengelic éneke. Ez nem lehet a társa, mert mellette még egy példány van. Mire tanakodtam volna, hogy most mi történik, a diófáról a madár nyílegyenest a daloló tengelicre vetette magát. Összecsibészkedtek, és csivitelve zuhantak a föld felé, de a jelenet mindössze pár másodpercet tartott, elengedték egymást, és a betolakodó továbbrepült.
Nem tudtam felmérni, hogy sérülést szenvedtett-e valamelyik madárka. Mindenesetre a figyelmeztető ének nem hátráltatta meg a betolakodót, de vereséget szenvedve hagyta el a csatateret.
A tengelicek közösen repültek el, de még vártam, mert sejtettem, hogy a győzelem után fészekanyagért mentek. Kis idő elteltével meg is érkeztek, csak a tojó csőrében volt fészekanyag, és míg azt beépítette a fészekbe, addig a hím csodálatosan énekelt.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.