Karácsonytájt a Vadastetőn

Alig hogy elhagytuk a falut, egy róka tűnt fel az árok szélén. A vörösbundás csendben baktatott a település irányába, lehet azon gondolkodott, kakas vagy kacsa legyen az ünnepi ebéd.

Az erdőszélhez érve őzeket pillantottam meg. A fenyőfák között lépkedtek a frissen esett hóban, közben meg-megálltak, néztek, úgy tűnt, mintha nem tudnák eldönteni, rajtam vagy a fehér hótakarón csodálkozzanak így kora reggel.

Hajnalban, mikor felkeltem és kinéztem az ablakon, kellemes érzéssel töltött el a hófedte táj látványa. Eszembe juttatta a gyermekkor téli élményeit, akkor is, az éj leple alatt havazott le. Reggel, mikor kinéztünk az ablakon, a hó látványa olyan örömöt adott, hogy még az iskolába is korábban indultunk el, mint máskor.

A fenyőfák tűlevelű ágain tűzésfejű királykák csüngtek, mint a karácsonyfán a díszek. Kapcsolattartó hangjukkal folyamatosan jelezték hollétüket, ki merre van, hogy el ne vesszen egyikük sem a rengetegben.
Fekete harkály kiáltotta el magát, kiült egy tölgyfa kimagasló ágára. A távcsövön át nézve úgy tűnt, hogy izgatott, amit a fejtetőn lévő piros sapka borzolásával is megerősített. Ahogy közeledtem feléje, észrevettem, hogy az izgalom forrása egy uráli bagoly, amelyik egy szemközti fán ült végtelen nyugalommal. A harkály még egy ideig kiabált valamit a bagolynak, majd kihívóan feléje repült, de az utolsó méteren kitért, és eltűnt a havas fák között.

A cinegék is felfedezték az ellenséget, körülötte ugrándoztak, és szidták szüntelen. A bagoly vagy megunta a cinegék viselkedését, vagy miattam – pedig több mint száz méterre voltam –, egyet gondolt, és elrepült. Ekkor reccsentett a mátyásmadár, az erdő éber őre, egy kicsit elkésve.

Az, hogy fenn maradtak az erdőn a cinegék, a csuszkák, és nem húzódtak le a településekre, az a vaddisznóknak kihordott takarmánynak köszönhető. És amíg a vadászok gondoskodnak az élelem folyamatos pótlásáról, amit a medvék igen megvámolnak, addig maradnak a kis tollasok. Ezt tudja a vadmacska is, a hóban hátramaradt tappancsnyomok árulkodnak róla.

Kelemen László