Itthon maradt madarak

A csapadék- és hómentes tél nemcsak a gyermekek kedvét szegi, hogy nem lehet szánkózni, korcsolyázni, hóembert építeni, hanem azon felnőttek kedvét is, akik téli madáretetőt működtetnek, mert az itthon maradt madarak nem látogatják a madáretetőket.

December első napjaiban akasztottam ki a cinkegolyót, de érdeklődés hiányában érintetlen maradt, talán legfeljebb két alkalommal jött egy-két széncinege, de ők is elmentek. Szórtam ki fekete napraforgómagot is a madáretetőre, amit végül a verebek lakmároztak be. Felvetődik a kérdés: hová tűntek a madarak, miért nem látogatják az etetőt? A válasz összetettebb, de mindenképp összefügg az enyhe időjárással. Ugyanis, az igazi téli napokon egy kifüggesztett cinkegolyót pillanatok alatt felfedeznek a cinegék, és rövid idő alatt már egy tucat madár járja az etetőt. Azonban amikor a hó, a fagy elmarad, mint mostanában, a madarak találnak természetes táplálékot, és azt részesítik előnyben. Ezért is szerepel a téli madáretetés szabályai között az, hogy amíg nem áll be a fagy, addig nem kell őket etetni.

Enyhe teleken akadnak olyan madarak, amelyek nem vonulnak el, inkább itthon maradnak, és az áttelelést vállalják. Köztudott, hogy főképp azért vándorolnak, mert leszűkül a táplálékforrásuk. A nagyobb testű madarak – mint a fehér gólya –, a hideget meglehetősen jól tűrik, így nem csoda, hogy a megyében több helyen is lehet látni visszamaradt példányokat, amelyeknek látszólag semmi egészségügyi problémájuk nincs, egyszerűen úgy döntöttek, itthon telelnek. Alkalmazkodnak az időjárás viszonyaihoz, kevesebbet mozognak, naphosszat álldogálnak a mezőben. Táplálékot találnak, ezért nagy eséllyel vészelik át a telet. A gólyák mellett nagy kócsagokat, szürke gémeket is lehet látni.
A cinegék, csuszkák, pintyek, ha nem is járják a madáretetőket, attól még itt vannak a környezetünkben. Parkokban, kertekben, temetőkben, az Olt folyó mentén megfigyelhetők. Egy reggeli városi séta során a verebek, galambok mellett szarkákat, mátyásmadarakat, feketerigókat, csízeket, erdei pintyeket, cinegéket, csuszkákat, őszapókat, nagy és balkáni fakopáncsokat, ökörszemet, süvöltőt láthatunk.

Kelemen László