Az idők jelei

Szeretek könyvet olvasni, szeretek írni, de még jobban a természetben lenni, madarakat figyelni. Amikor úgy álltam neki a Bibliát olvasni, hogy elhatároztam, ezúttal kiolvasom az elejétől a végéig, nagyon megtetszett, amikor azt láttam, hogy madarakról is van szó benne. Sőt, olyan madarakról, amelyeket ismerek, mint a gólya, a fecske, a veréb, a holló, a galamb, a bagoly, és így egyre érdekesebbé vált az olvasmány.

Az utóbbi időben egyre körülményesebb a madarak megfigyelése a medvék túlszaporodása miatt. Pedig nemrég még nyugodtan bárki kimehetett a természetbe, hátrahagyva a város zaját és gyönyörködhetett a tájban, a növényekben. Hallgathatta a madarak énekét, a patakok csobogását. Gombát gyűjthetett, megcsodálhatta egy nyári zivatar után az ég boltozatán megjelenő szivárványt.

Született egy intézkedő csomag, de egyelőre naponta kapjuk a híreket: újból támadt a medve, medvét gázolt halálra a vonat, embert ölt a medve, lelőtték a visszajáró medvét, esztenát látogatott a nagyvad, disznóólban járt, lakásokba tört be medve, konyhán ebédelt a barna bundás stb.

A Biblia világosan kifejti az emberi élet fontosságát, amit nem lehet semmilyen állatéval összehasonlítani. Isten az emberre bízta a vadállatok populációjának a szabályozását és védelmét, amihez adott irányelvet. Ezt persze rebellis magatartással el lehet rontani, aminek következményeit már saját bőrünkön érezzük. A probléma már olyan nagy, amilyen eddig még nem volt, és ahogy halad ma előre a világ, csak rosszabb lesz.

Ma a medvéktől való félelem miatt nem nyújt kikapcsolódást a természet. A szivárvány látványa mindig eszembe juttatta a Noéval való szövetséget, ám az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés a szimbólum iránt, de nem az eredeti értelmezése miatt.

Bibliai időket élünk. Korszakváltás előtt állunk, vagy már benne vagyunk. Városunk déli kijárata felé vezető úton nagyméretű plakát hirdeti az egyetlen megoldást: „Elközelgett a mennyek országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.”