Baloldali hagyományok

Spanyolhonban megbukott a jobboldali, Rajoy vezette konzervatív kormány, helyettük a szocialisták kerültek hatalomra. Ezzel párhuzamosan, mintegy több hónapos patthelyzet feloldásaként végre megalakult a katalán regionális kormány is, így visszatérhet hivatalába és jogaiba a felfüggesztett önkormányzati testület. Mondhatnánk, hogy mindez véletlen egybeesés, de aki bár egy kicsit is el tud igazodni a spanyol politikában, annak ez a fejlemény akár magától értetődőnek is tűnhet. Hiszen több évtizedes különbség figyelhető meg a mindenkori bal- és jobboldali madridi kormányok attitűdjében a tartományokkal való bánásmód terén.
A jobboldal a francóista politikai hagyományok örököse, ami centralista és rendpárti gyakorlottságot jelent, dacára annak, hogy a ’78-as alkotmány óta a spanyol tartományok egy része széles körű pénzügyi és jogalkotói hatáskörökkel rendelkezik. A baloldal ezzel szemben szellemiségében rokonságot mutat a nagyobb önállóság mellett kardoskodó katalán politikai törekvésekkel. Ez pedig az idők során egy sajátos, kiegyensúlyozott viszonyt eredményezett a szocialista kormányok és az elégedetlenkedő tartomány között. Ezt jól jelzi az a tény, hogy Madrid által jóváhagyott engedmények mind baloldali kormányokhoz köthetők.
Ahogy az éppen rendeződni látszó vitát kiváltó katalán alkotmánymódosítás is. Azt ugyanis a hatalomra került Rajoy vezette jobboldali kormány támadta meg – utólag – az alkotmánybíróságon, és ők próbáltak meg érvényt szerezni, karhatalmi eszközöktől sem elriadva a korábbi egyezség betűjének. A jobboldal ugyanis a tartományok irányába tett minden újabb engedményt a spanyol államiság elleni merényletként él meg.
Így Madrid új, baloldali kormánya a centralista jobboldalhoz képest nagyobb esélyekkel indul a normalizálódás felé a tartomány szakadár erőivel. És látva ezt a fejleményt az Ibériai-félszigeten, nehéz megállni az összehasonlítást a spanyol és a romániai baloldal között a regionális politika terén. Míg az előbbi következetes a párt ideológiájából fakadó politikai értékek iránt, ez utóbbi központosító hajlama éppenséggel nem az európai rokonaira, hanem inkább a spanyol jobboldalra emlékeztet.