Kereken száz éve múlt

Július 29-én, csütörtökön múlt száz éve annak, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent az első világháború után megnövekedett Román Királyság címere. A sors furcsa fintoraként a leginkább Magyarország rovására történt területi gyarapodást tükrözni hivatott jelkép egy erdélyi honfitársunk, Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) címerművész alkotása. Minderről és még néhány, a témával kapcsolatos érdekességről Szekeres Attila István heraldikusnak a sepsiszentgyörgyi Lábasházban tartott előadásán szerezhettünk tudomást a kerek évfordulón.

Moldva és Havasalföld egységes címerének az igénye a két, török fennhatóság alatt lévő román vajdaság Alexandru Ioan Cuza ezredes fejedelemmé választása által megvalósított perszonálunióját (1859) követően vetődött fel. A megrajzolásával Szathmári Pap Károly erdélyi származású udvari festőt bízták meg, de alkotásának elfogadását Moldva kormánya nem támogatta. Így 1863-ban a művésztől egy újabb címerrajzot rendeltek, de ez sem nyerte el minden illetékes tetszését. Alapjául szolgált viszont a Hohenzollern–Sigmaringen Károly fejedelem trónra lépésével 1866-ben Románia néven közjogilag is egyesült, de még mindig török fennhatóság alatt álló román fejedelemségek címeréhez. Egyeseknek azonban az 1867-ben elfogadott államcímerrel szemben is fenntartásai voltak, ezért 1872-ben törvény által módosították, és a képi megjelenítésével szintén Szatmári Pap Károlyt bízták meg. Az ily módon létrejött újabb címert még kétszer módosították. Első alkalommal Romániának az török–orosz háborúba az utóbbiak oldalán való belépése és függetlensége kinyilvánítása (1877), másodszor pedig a királyság kikiáltása (1881) után.

Az első világháborút követően az Erdéllyel, Bánsággal, Körös-vidékkel, Máramarossal, Bukovinával és Besszarábiával megnövekedett Román Királyság jelképeiben is jelezni kívánta a területi gyarapodását. Ennek érdekében Alexandru Averescu miniszterelnök 1921. január 11-én egy címerbizottságot nevezett ki, amely végül Paul Gore besszarábiai heraldikus egyik elképzelését találta megfelelőnek. Ez viszont nem nyerte el a király tetszését, így új tervre volt szükség, amelynek az elkészítésére Alexandru Tzigara-Samurcaş művészettörténész Keöpeczi Sebestyén Józsefet javasolta.

Keöpeczi megbízatásához szükség volt a belügyminiszter jóváhagyására is, hiszen a művész alig két évvel korábban még a Székely Hadosztály hadnagyaként védte Erdélyt a benyomuló román csapatokkal szemben. Később fogságba esett, majd a brassói fellegvárból történt szabadulását követően a város 50 km-es körzetében kellett lakhelyet választania. Így került Köpecre, ahol a belügyminiszter rábólintása után nekilátott Nagy-Románia címere megalkotásának, amit három változatban készítette el. A nagycímert a király által kiadott állami okiratokon, hivatalos nemzetközi okiratokon, valamint királyi rendeletek esetében, a középcímert a hadsereg és az állami hatóságok, a kiscímert hivatalos bélyegzőkön alkalmazták. A korona és a Hohenzollern-címer elhagyásával az utóbbit fogadták el 1992-ben Románia új címeréül, majd 2016-ban a sas fejére helyezett koronával módosították.

Keöpeczi munkásságáról tudni kell, hogy ő tervezte a Magyar Szent Korona Országainak angyalos középcímerét is.