Van megoldás?

1989 decembere után nagyon hamar ránk köszöntött a munkanélküliség kora. A hanyatlás elsősorban a szakembereket érintette, az egyetemet végzett réteget, utána pedig a cigányokat. A cigányok nagy tömegét a rendszerváltással felszámolt téeszekben, főleg az elöregedett falvakban a mezőgazdasági munkaerő pótlását képezték ki…

A „nagy államcsíny” következtében fellépő kormányok nem törődtek velük, és ahelyett, hogy valami megoldást kerestek volna a munkanélküli, a szakmailag képzetlen réteg számára, bevezettek egy ostoba segélyezési rendszert, amelynek eredménye: még több munkanélküli, a naplopás és a nyomor lett. Az egymás utáni, egymást követő „cigánypártok” megjelenésével sem oldották meg a cigányok sorsát. Nem kívánom most különösebben górcső alá venni a dúsgazdag cigánybűnözést pártoló arisztokráciát, Ion Iliescut, Emil Constantinescut, Traian Băsescut, vagy akár a mostani romániai elnököt, akik nem találtak megoldást a cigányok sorsára.

Iliescu, hatalomra kerülve bevezette a cigánynemzet átkeresztelését (Romániában) „rrom” lett a nevük, bevezette nekik a „szociális” juttatásokat (pénzeket). Klaus Iohannis kihirdette a törvényt, amelynek értelmében a cigányellenes tartalmakat terjesztőket egytől-öt évig terjedő börtönnel sújthatják. Az igazságszolgáltatás kitalálta, hogy a bűncselekmények megbocsáthatók, mert „megélhetési bűnözés”-nek számítanak.

Mit tehetnének szegény cigányok, a tétlenségre kárhoztatott, nyomorban élő, tanulatlan és igénytelen, műveletlen népcsoport? Pénz hiányában egyértelmű, hogy előbb-utóbb megpróbálnak pénzre vagy egyéb javakra szert tenni úgy, ahogy a fantáziájuk azt megengedi. Egy részüknek sikerült elmenni gazdag nyugati országokba, próbálnak „okoskodni… De meddig? Van erre megoldás?

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy