Valós és válságos jelenkor

Lehetett s volt is a románok között egységes akarat és jó szándék hosszabb, rövidebb történelmükben. Most nem tagoljuk a történelmüket, elég abból történészeik legújabb találmánya, miszerint semmi közük a dákokhoz, hiszen a román nép már Krisztus előtt élte a magáét.

Inkább legújabb napjaink történelme, az ország és nemzetiségeinek sorsa rikító Európa amúgy is drámai mai történelmében. Az bizonyos, hogy ennek a jobb sorsra is érdemes vegyes népségnek asztalán nem szárad el, kamrájában nem penészedik meg a kenyér…

Egységes akarat uralja az országot, aztán ki hogyan jut kormányra vagy idelenn kenyérhez, mikro-fizetéshez, nyugdíjhoz, az a soron levő kormánykörökben és hivatalokban közömbös kérdés. Mindenki és minden csőcselék uralkodni akar, viszont ez az uralgási vágy általában a lopás, sikkasztás, habzsolás és az ennek érdekében végzett suttyombani törekvés, de inkább törtetés. Egységes a kormányok szándéka ebben a hajszában, még akkor is, ha minden tíz hónapban kormánycsere van.

Hogy mi mindent lehet tönkretenni tíz hónap alatt, s mennyi mindent lehet begereblyézni, te jó ég! Lám, még a zsák (lásd: hurcolkodás befelé), a zsák sincs kész, már kibúvik a szög belőle, a leendő politikus uralkodók simogatásaiból. Egyik kormányunk – mármint a nyakunkon – jobb, mint a másik, ám a jó ég se tudja, melyik egyik s melyik másik, ugyanis ezek politikai ikerszülemények; azt mondja itt végre az egyre kilátástalanabb néptömeg, hogy egyik kutya, a másik eb. Ott tartanak (mi itt bámuljuk), hogy még össze sem tákolták a legújabb kormányt, de már csikorognak, fröcskölnek az alkotó, a leendő alkotó elemek.

Ki az az ostoba? Aki kushad némán, és kívánja egyik vagy másik sáncba vezető társaság mohó győzelmét? Ez, kérem, ez az együttélés Romániában, egyre szegényebbek lesznek a maradék embermilliók, és várják a mentőöveket egy kormányát veszített kalózhajón. Egységesek lehetünk abban végzetesen (istenek őrizzenek!), hogy összeomlik itt minden. Jöhet az Európai Unió, kölcsönök garmada, aztán a visszafizetés hosszadalma.

Van-e, lesz-e egy segédírnok, aki elszámol a jövendőnek? Európa koldusai vagyunk, lyukas tarisznyákkal, de gőgös-gangos kormányokkal, melyek köpnek a jövendőre, de leginkább a honi magyarságra.