Közbirtokosság van, erdő nincs
A hír szent, a vélemény szabad – az olvasói levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Zoé, kérlek, segíts nekem egy picit, óriási gondban vagyok! Nagyon gyorsan közeledik a karácsony. Miként tudjuk megírni az angyalnak a levelet, és hogyan tudjuk neki elküldeni? – hajoltam le hozzá.
Azonnal felcsillant a szeme, szemöldöke pedig majdnem a plafonig ért, amikor óvatosan visszafektette a tavaly karácsonyra kapott, és azóta is féltve őrzött babáját az ágyába, majd megfordult, fülig érő szájacskájával elkezdett okítani: „Kitalálsz egy bármilyen listát. Mondjuk: táska, unikornisos ágynemű, házicipő, színes ceruza és kesztyű. Fontos, hogy a Mikulástól előtte csak narancsot, banánt, kivit, almát, mandarint, csokit és szaloncukrot kérj! Ha megvan a lista, úgy fogjuk elküldeni, hogy először összecsomagoljuk, utána meg kirakjuk az ablakba, és másnap, mire felkelünk, elvitte!”
Látta a kétkedést az arcomon, és mielőtt még rákérdezhettem volna, ugrott is az ölembe, hogy csengő hangján tovább magyarázza: „Másnapra muszáj elvigye, anya! Amikor pedig december 24-én megjön az Angyal, és megérkeznek a csomagok, az ajándékok, kibontjuk, és megörülünk nekik. Aztán megköszönjük, majd használjuk. Utána pedig énekelünk karácsonyi énekeket, imádkozunk, és boldogok vagyunk.”
Ennyire egyszerű, csak meg kell írni, elküldeni és örülni neki! Aranyat érő lelkesedése után az én kíváncsiságomat sem lehetett lecsillapítani. Magamhoz öleltem, és mint a friss forrásvizet, úgy ittam a szavait. Azt mondta, ha nem kapnánk meg valamit a listáról, akkor sem kell elszomorodni, azt meg is lehet ám vásárolni. Nem nehéz, kigyűjtöd a pénzed, megkéred anyát vagy apát, hogy vigyen el a kedvenc játékboltodba, és megveszed. Ha pedig több ajándék érkezik, mint ami a listán volt, akkor adunk belőle másnak, mi megelégedünk azokkal, amik nekünk tetszenek.
Megvárta, míg egy könnyes puszi csattan az izgalomtól kipirosodott arcán, és már rohant is vissza a babaházához. Én pedig büszkén, boldogsággal telve kezdtem el begyúrni a harmadik adag mézes masszát a pogácsához, mert az idei karácsonyi ajándékomat épp ebben a három nyugodt percben kaptam meg. Tiszta lelkű és óriási szívű, legkedvesebb, 7 éves barátom szavaiból inspirálódva, megtörtént események alapján.
Deszke Kriszta