Ki a magyar?
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A középkori katedrálisokat szobrok százai díszítik. Van úgy, hogy nyolcvan méter magasan gyönyörűen kidolgozott kőalak néz a távolba. Amikor megkérdezték az akkori alkotókat, miért részletezik annyira azokat a szobrokat, hiszen úgysem látszanak a magasban, válaszuk egyszerű volt: Isten látja. Naiv, de őszinte hittel végezték munkájukat.
A szakrális képeket festők hozzá sem láttak a munkának, ha előtte nem imádkoztak és böjtöltek, hosszasan. Mert tájképet, vadászjelenetet lehet pingálni fütyörészve, zsebre tett kézzel, sört kortyolgatva is, de egy isteni témához avatatlannak hozzányúlni nem illik.
A tizenkilencedik században volt egy híres evangélista, Moody. Keresztül-kasul járta Amerikát majd Európát is, hirdette az evangéliumot tanyákon és sokezres tömegeknek. Egy Ira Sankey nevű énekes, himnuszszerző kísérte. Sankey, ahol csak lehetett, énekkart állított össze helybeli emberekből. A legfontosabb elvárása a kórustagok iránt az volt, hogy őszinte, tiszta életű keresztények legyenek. Jöhetett valaki Pavarotti-hanggal, ha nem példás személy híre volt, nem fogadta el.
Scherza con i fanti e lascia stare i santi – szól egy olasz mondás. (Felcsendül a Tosca első felvonásában is.) Vagyis tréfálj a közemberekkel, hagyd a szenteket békében. Vannak témák, amelyekbe nem jó csak úgy csizmával beletaposni.
Németországban láttam, hogy a minimum kétmillió eurót érő panzió tulajdonosának a felesége porszívózott a folyosókon, reggelente a főnök ment ki elsőnek az építkezési munkára, csak utána érkeztek az emberei, esténként pedig férj és feleség gumicsizmában, bőrkötényben végezte a panzió melletti farmocskán a fejést, és ami még szükségeltetett. A déli szünetben a kis gyümölcsösben szakszerűen összegyűjtötte a földre hullott almákat, nehogy kárba vesszenek. Ruha, lakberendezés, saját autó – semmi luxus, csak ami és amennyire szükséges. Még egy emlékezetemből kitörölhetetlen jelenet. Olyan vidéken, ahol egy ház itt, a következő egy fél kilométerre, aztán egy farmocska valahol a dombon túl – persze mindenütt kifogástalan aszfaltozott út – egy ház előtt a gazda kiskapával vájta le az útszegély és az aszfalt közül kikandikáló parányi fű- és gazcsomókat, gondosan kosárba helyezte és elvitte, ő tudja hova. Pedig a mókusokon és rigókon kívül senki sem látta volna.