Róma előtt már ruman

Néha arra is gondolok vakmerőn, vajon még mi jöhet. Van olyasmi, amit még… Nemrégiben képzőművészeti kiállítás is köszöntötte az egyelőre két román fejedelemség egyesülésének 160. évfordulóját Marosvásárhelyen. Ez az esemény a mai román szóhasználatban a „kicsi egyesülés”, az 1859-es. A román politikai megfogalmazásokban és írásmódban az Egyesülések mindig nagybetűsek; nálam csak ez az egy, emitt.

A város polgármestere, Dorin Florea nekiveselkedett, fölmondta, milyen csodálattal figyeli Párizs, London, ahogyan a román nép megvédi méltóságát. Igen, szépek az ünnepek, tiszta ing, tiszta alsó, és főként tiszta kezek. „A nép megvédi méltóságát Európában, azok között, akiket nem tett tönkre a konszern (magas szintű iparosítás – C. Z.), a pénz… Jövőtől igenis a Fő téren ünnepelünk…”

Ám ez még semmi. Az ünnepi alkalomból személy szerint megborzongtam, amikor olvastam Viorel Contiu felfedezését, 2500 év hazai föltárását félóra alatt. Ez már a javából ám! „Mert nem az 1859-es Kis Egyesülés volt bizony az első a rumanoknak! Igen, ruman, azt mondtam, mert megvan Szinaján a kolostorban az az ólom, valamikor még arany (miként változott át? – C. Z.) táblácska, amelyen 15-16-szor is szerepel, igaz, alig kivehetően abban az ábécében a ruma, ruman, és nem roman betűjel. Tehát az első egyesülésünk nekünk Burebista dák uralkodó idején volt, időszámításunk előtt 95-ben, azután jött A. I. Cuza, aki átdobta a kerítésen nekünk a latin írást, mert Európában éltünk… És jött a Nagy Egyesülés. És várhatjuk a határokon kívül élő románok Teljes Nagy Egyesülését is végül. Ragyogó lenne.”

Így. Most jön az elmélet! „Cirill és Metód (827–69, 827–85) előtt sokkal megvolt a mi nevünk, ott van az ólom érmecske, amelyen a ruman betűk… És Európában a népek mind rumannak és nem romannak neveznek, tehát a Római Birodalom előtt már megvoltunk, már ez volt a nevünk. Róma előtt sokkal megvolt a ruman nép.”

Betűtáblámat riogva kerülik el a madarak s a holt római lelkek.