Örökzöld ódon történet

Mi lehet izgalmasabb, mint az ószeren turkálni. Példának okáért kameruni bélyegek, omegás petróleumlámpák és molyette párttagsági könyvek között akadt a kezembe a Pesti Hírlap vasárnapi melléklete, amikor édesapám splilhózniban mászkált. Benne a következő történet, fogadjátok szeretettel e covidos bolondériában.

Szóval egy szabadidős rendőr szürkületben megpillant egy ablakon nem be-, hanem kisurranó tolvajt. Első a szolgálat, uccu, utána. Egy kis tülekedés után a tolvaj kabátjából kiesik egy pénztárca. A pocakos rendőr nem még fárad a tolvaj után, ha ott vannak az iratai. Túlbuzgóságában egy társával egy órán belül dörömböl a megkapott címen. Ám ott P. E. városi tisztviselő lakik, aki egy-kettő tisztázza magát, már két napja jelentette, a kávéházban kilopták a zsebéből a pénztárcát, köszöni, ha most visszakapja. A rendőrség – noblesse oblige – másnap, az esti lapban nyilvánosan elnézést kér a tisztviselőtől, amiért éjnek idején tiszteletre méltó nejével kiráncigálták a hitvesi ágyból.

A bocsánatkérést elolvassa P. I., P. E. valóban tiszteletreméltó neje, aki éppen a Balatonnál kezeli kiújult neurózisát. A gazdag hölgy azon nyomban beadja a válópert: annak idején volt esze bebiztosítani magát, hogy ha a férj kajtárkodik, fel is út, le is út, egy szál ingben mehet, ahogy jött. P. E.-t a városházáról mint morálisan inkompatibilist kidobják, felnőtt fia megtagadja. A szeretőcske apja egy este egy mellékutcában megvárja, és ahogy Rejtő Jenő mondaná, ismételt pofonok és fenékenrúgás esete forog fenn.

A szerencsétlen ember elhatározza, főbe lövi magát, de néhány adag válogatott likőr után tesz egy utolsó kísérletet: maradék pénzéből sorsjegyet vesz. És nyer. Nem főnyereményt, de eleget, hogy az Adria partján háromszobás vityillót vásároljon, fityiszt mutatva a feleségnek. De ott sincs békéje, mert a hoppon maradt szerető pereli házasságszédelgés ügyében, ugyanis P. E. úr el felejtette említeni, hogy létezik egy P. E. asszony, sem neurózissal, sem anélkül.

A tolvajt azóta is keresik, ha az olvasó látta, szóljon. Ha nem, legközelebb keressen fel egy ószert, becsszóra, megéri!