A derékba tört életű költő
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Mi lehet izgalmasabb, mint az ószeren turkálni. Példának okáért kameruni bélyegek, omegás petróleumlámpák és molyette párttagsági könyvek között akadt a kezembe a Pesti Hírlap vasárnapi melléklete, amikor édesapám splilhózniban mászkált. Benne a következő történet, fogadjátok szeretettel e covidos bolondériában.
Szóval egy szabadidős rendőr szürkületben megpillant egy ablakon nem be-, hanem kisurranó tolvajt. Első a szolgálat, uccu, utána. Egy kis tülekedés után a tolvaj kabátjából kiesik egy pénztárca. A pocakos rendőr nem még fárad a tolvaj után, ha ott vannak az iratai. Túlbuzgóságában egy társával egy órán belül dörömböl a megkapott címen. Ám ott P. E. városi tisztviselő lakik, aki egy-kettő tisztázza magát, már két napja jelentette, a kávéházban kilopták a zsebéből a pénztárcát, köszöni, ha most visszakapja. A rendőrség – noblesse oblige – másnap, az esti lapban nyilvánosan elnézést kér a tisztviselőtől, amiért éjnek idején tiszteletre méltó nejével kiráncigálták a hitvesi ágyból.
A bocsánatkérést elolvassa P. I., P. E. valóban tiszteletreméltó neje, aki éppen a Balatonnál kezeli kiújult neurózisát. A gazdag hölgy azon nyomban beadja a válópert: annak idején volt esze bebiztosítani magát, hogy ha a férj kajtárkodik, fel is út, le is út, egy szál ingben mehet, ahogy jött. P. E.-t a városházáról mint morálisan inkompatibilist kidobják, felnőtt fia megtagadja. A szeretőcske apja egy este egy mellékutcában megvárja, és ahogy Rejtő Jenő mondaná, ismételt pofonok és fenékenrúgás esete forog fenn.
A szerencsétlen ember elhatározza, főbe lövi magát, de néhány adag válogatott likőr után tesz egy utolsó kísérletet: maradék pénzéből sorsjegyet vesz. És nyer. Nem főnyereményt, de eleget, hogy az Adria partján háromszobás vityillót vásároljon, fityiszt mutatva a feleségnek. De ott sincs békéje, mert a hoppon maradt szerető pereli házasságszédelgés ügyében, ugyanis P. E. úr el felejtette említeni, hogy létezik egy P. E. asszony, sem neurózissal, sem anélkül.
A tolvajt azóta is keresik, ha az olvasó látta, szóljon. Ha nem, legközelebb keressen fel egy ószert, becsszóra, megéri!