OLVASÓI LEVÉL

Tisztelt felsőháromszékiek,

Van egy nagy gondunk, amelyet senki nem vesz észre… vagy nem akar észrevenni, éspedig ebben a nagy szárazságban kiapadtak a patakjaink. Sajnos, a múlt hét folyamán négy Kézdivásárhely melletti patakot jártunk le bicajjal egy baráti társasággal, és szomorúan vettük észre, hogy a torkolatnál nem folyik egyáltalán víz benne.

Nem hittük el, hogy ennyire nagy a baj és szárazság van… lassan felmentünk az első községig a folyásuk mentén. Egy patakon 16 darab nagy teljesítményű pumpa nyomta a vizet a pityókaföldekre! Lassan teljesen kifogynak a patakok, a halállománynak annyi, volt olyan hely, ahol a fekete varjakat néztük, hogy mit esznek a pityókaföldeken, hát meglepetésünkre halat. 3-8 cm közötti kishalat ettek a pityókasorok között, ugyanis a pumpán, amely éppen ott nyomta, nem volt rajta megfelelő méretű lyukkal rendelkező szívókosár.

Kongatjuk a vészharangokat a környezetvédelemről, tanítjuk a gyerekeket a környezettudatos életmódra, különböző tevékenységeket szervezünk, s közben nem csinálunk semmit annak érdekében, hogy megmentsük a vizeinket és a halainkat.

Tudnunk kell, hogy  ezen patakocskák, mint pl. Csernáton, Torja, Esztelnek, Albis … stb. ezek a halállományunk bölcsői, ide úsznak fel tavaszonként a halak a Feketeügyből, Kászon-vizéből, lerakják ikráikat, kikelnek, és ezen kicsi patakok nevelik fel egy évig a jövő nemzedékét.

Ha esetleg zöldséget locsolnának – de nem, itt a nagygazda pityókások több tízezer eurós berendezésekkel azon ügyködnek, hogy jövőben esetleg vegyenek egy újabb Hiluxot vagy egy-két apartmant… pedig „Amikor az utolsó fa is kipusztult, az utolsó folyót is megmérgeztük, és az utolsó halat is kifogtuk, csak akkor jövünk rá, hogy nem tudjuk megenni a pénzt.”

Tisztelettel, egy szomorú halandó…