A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Nem képzelgés!

Képzelődöm egy ideje! Persze nem kell rosszra, valami súlyos esetre gondolni ezúttal, csupán meg-megjelenik szemeim előtt, ami még nem valóság, de – lehetne. Sőt, miért ne lenne!

Mert hát nekem is – mint bizonyára sokaknak – szívügyem szülőfalum, az üdeszép hangzású Kézdiszentlélek. Az egykori gyermek nevelődésének és közösségi lénnyé válásának helyszíne ez a falu. A játékos megismerésnek, az önismeretnek és a képzelőerőnek kiváló „kifutópályát” kínáló természeti környezete, formagazdag épített, tárgyi világa, valamint erkölcsi törvények kovácsolta emberi közössége hogyne hagyna mély nyomokat. A hely földrajzi és csillagászati „hatósugarai” tán már a fogantatástól, de a születéstől bizonyosan annyira beleépülnek az emberfiába, hogy az a lelki és szellemi „képlet”, aki maga az egyszeri és megismételhetetlen személyiség, igazán önmaga sehol máshol a világon nem lehet, csak ama – számára – egyedi helyen, amely láthatatlan energiával képes „ellátni” egy életen át…

Szóval azt képzelem már jó ideje – s magánbeszélgetésekben ejtek is róla szót –, hogy épületes ötletek, támogatók és összefogás révén vonzó valósággá válhat, ami még csak lehetőség szülőfalum természeti környezetét s épített örökségét illetően. Persze tényként könyvelhető el, hogy néhány bátor lépés ez irányban máris történt.
A lelki és vallásos élet terén ugye kiváló alap a pünkösd hétfőjére eső templombúcsú, amely mintegy kézdiszéki epilógusa, felemelő befejezése a csíksomlyóinak, az augusztus 20-ai perkői búcsú meg becses alkalom helybeliek és távolból érkező zarándokok, illetve vendégek találkozására, s úgy általában alkalom a hitbeli és lelki megerősödésre, megújulásra.

A két kiemelkedő közösségi esemény gyűjtőpontja jelenleg a Perkő-hegy lábánál álló középkori templomvár, valamint maga a hegy, ez a páratlan kilátást nyújtó magaslat, csúcsán az – Orbán Balázs által használt nyelvi találattal élve – imolával (értsd: imaházzal), azaz a 17. századbeli kápolnával. Ezeket a gyűjtőpontokat egészíthetné ki – képzelem én – a múló idővel már harcolni sem tudó, mindössze maradék romjai révén körvonalazható Tarnóczy–Mikes-várkastély mikrokörnyezete: keleti irányban egy fennmaradt barokkos rakott kapubejárat, délen és nyugaton a Kászon-patak „tekeredői” és „alföldje”, a nyomokban még kivehető malomárok, s a jó néhány éve hallgatag, de épen megőrződött malom, távolabb a parkosított Porond tágas terével, északi irányban a Kiskászonba vezető hegyaljai köves út, szélén a Dinnyéskővel, távolabbacska a dombfelszínből alig kiemelkedő kisebb-nagyobb lapos kövek, amelyeket a hagyomány szerint Tarnóczy Sára asztalának mondunk, s ugyancsak északi irányban a hegyre vezető Bivalyak útja, amely néhány év óta Kézdiszék kálváriája, s így csendes imahelynek kellene lennie mindenkor…

Adva vannak tehát természeti szépségek, egy változatos táj, a levegő és az ivóvíz tisztasága. Sétákra, gyalogtúrákra, szabadtéri kikapcsolódásra és szórakozásra télen és nyáron egyaránt alkalmas helyek. El tudom képzelni, nyáron kisebb várjátékokra, hagyo­mány­őrző csoportok fellépésére, akár az egykori leányrablást dramatikus formában bemutató előadásra – mint állandó műsorszámra – is sor kerülhetne a feltárandó castellum területén, udvarán és kertjében – kiváló táncegyüttesei vannak a falunak! –, mindemellett lennének még rövidebb-hosszabb sétautak, például természetismereti célzattal kiválasztva. Májusban a fák és madarak napja ugyancsak emlékezetessé válhatna.

Ugyanez a mikrokörnyezet téli körülmények között is kínálja magát helybelinek és idegennek. A Katrosáig vagy még tovább haladó lovas szánutak kiindulópontja lehetne az egykori büszke kastély alatti lapály, kisgyermekeknek szánkózásra alkalmas helyszíneket találni a dimbes-dombos terepen, felnőtteknek pedig az immár Háromszéken is űzött lovas sízés (síjöring) a Kasolya nevű részen valósulhatna meg. Szemeim előtt takaros kis vásáros bódék jelennek meg a Porond egyik-másik szögletében, ahol évszaknak megfelelően kínálják a helyi termékeket, valamint a forralt bort, illetve az üdítő italokat, a kávét, a kürtőskalácsot, a fák és bokrok pedig nyári melegben az árnyékot, a tiszta levegőt s a lélekgyógyító csendet. A Kászon pataka csobogásával marasztalja a látogatót, aki szórakozásra, kikapcsolódásra szánt idejét nem akárhogy – kultúráltan tölti majd el…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.