Mit ígérnek a temetők?

A címben megbúvó örök kérdés valahogy mégsem dermesztő, hiszen ígérnek a majdanból minden jót, nyugodalmat, aztán boldog feltámadást. Együvé tartozik és az emberi körökhöz mindig a bölcső és annak nagyapja. Na, és a hit, mely vigaszt adhat élőnek s holtaknak a mindenségben.

A mi romániai vétlen napjainkban koraközépkori dühvel veti magát (vetemedik) a román politika már a magyar temetőkre is. A kereszténység korában erre még nem vala példa Európában… Igaz, ez a mostani Európa se hozza a hit, az emberi megértés és főhajtás igazi formáját. De még ebben a környezetben is… mégis, meddig mehet el dühében az az ördögi hatalom, mely hadat üzen a magyar temetőknek?

Ilyen talán még nem is volt. A fenséges kormánymegbízott azt ígéri, hogy az Úzvölgyében széttiport, idegen cementdarabokkal beépített, megszentségtelenített és kisajátított magyar katonai temetőt visszaállítja a kormány eredeti formájába, mert engedély nélkül, törvénycikkek ellenére dúlták fel a magyar és más hősi halottak temetőjét. A kétség velünk jár annyi meg- és átverés után, mégis eltűnődöm én magam is, hogy ezelőtt néhány hónappal, amikor hadat üzentek a hősi halottak sírjainak is, nem került egy törvényolvasó ember ebben a túlméretezett széles hazában?

A kormánymegbízott tán kecsegtet bennünket, magyarokat, hogy nocsak-nocsak, nincs minden eltemetve, csak néhány paragrafus. Ha addig élek is, de kivárom, hogyan mond mea culpat annyi disznóság, gyilkosság után annyi, de annyi román kormány. Azokból hetente kitelik minden, a jót kivéve. Hogy meggondolja tán magát? Mosogat a jog asztalánál?

Útjaink sincsenek, hát hogyan tér majd „jó útra” az elkövetkező hatalom? Úgy nézem, hamarább lesz Sepsiszentgyörgy határában, Szépmezőn nemzetközi reptér, mint rend a bölcsődékben, iskolákban, temetőkben. De adná az Isten, hogy tévednék, és útra kél az igazság végre.