„Mit főz máma, szomszédasszony?”

Furcsa cím ez, gondolhatja bárki, akinek szeme elé kerül ez a lapszám, és első pillanatban minden bizonnyal valamelyik tévéműsorbeli szakácsnőre gondol. Hát az biztos, hogy főzicskélésről lesz szó, de nem ám valamelyik ízletes ennivaló elkészítéséről, hanem édes kultúrfalatok elővarázsolásáról. Ezeknek olyan hatvan körüli, kézdivásárhelyi illetőségű hölgyek és urak írták és írják a receptjét, akik valamikor, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben nem csupán fogyasztóként, de kuktaként, felszolgálóként, kóstolóként voltak jelen a világhírre szert tett – miért is ne használnánk nagy szavakat! – Vigadó színpadterének, páholyainak, fogadótermeinek, pompás nagytermének gyakori üzemeltetésénél. Akik részesei voltak egy olyan csodálatos évtized – évtizedek? – kulturális, művelődési tere kifundálásának, amely beemelte Kézdivásárhelyt a kiemelkedően művelt közösségek tárházába.

A fenti címet tulajdonképpen elsajátítottam. Mihálcsa Szilveszter említette, hogy egyik műsorukat a neves zeneszerző, Hubbesz Walter is segítette, betétdalának első sora volt ez, s ezzel a szerzeményével előlendítette az akkor már magasban röpködő tánc- és énekegyüttes kibontakozását. Ezt a röpködést hadd értse ki-ki szó szerint is, mert amilyen virtuozitással járták táncukat a legények és leányok, megérdemlik az ilyen túlzó szavakkal történő méltatást.

Ama hatvanas évekbeli boszorkánykonyha felelevenítésének, felidézésének céljával hívták meg egymást és önmagukat egy délelőtti beszélgetésre minap a felújított Vigadóba, annak is a nyugdíjasklubnak fenntartott helyiségébe, ahol végül olyan másféltucatnyian összejöttek. Kiderült, jó részüket magam is jól ismerem, becsülöm, többször is összehozott bennünket a színpad ördöge, riválisként is, szimpatizásként is.

Engem Szili (Szilveszter) korábban néhány szóval felvilágosított, miért is kellene jelen lennem, tudniillik ők nagy örömmel elevenítenék fel az akkori időket, le is írnák, fényképekkel gyarapítanák az emlékeket. Tehát ha minden jól megy, könyv lenne belőle. Ezt a jegyzetet én előzetesnek szánom, mert annak az emlékezés-folyamatnak tényleg be kellene érnie!