Lábbal integessünk?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Furcsa cím ez, gondolhatja bárki, akinek szeme elé kerül ez a lapszám, és első pillanatban minden bizonnyal valamelyik tévéműsorbeli szakácsnőre gondol. Hát az biztos, hogy főzicskélésről lesz szó, de nem ám valamelyik ízletes ennivaló elkészítéséről, hanem édes kultúrfalatok elővarázsolásáról. Ezeknek olyan hatvan körüli, kézdivásárhelyi illetőségű hölgyek és urak írták és írják a receptjét, akik valamikor, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben nem csupán fogyasztóként, de kuktaként, felszolgálóként, kóstolóként voltak jelen a világhírre szert tett – miért is ne használnánk nagy szavakat! – Vigadó színpadterének, páholyainak, fogadótermeinek, pompás nagytermének gyakori üzemeltetésénél. Akik részesei voltak egy olyan csodálatos évtized – évtizedek? – kulturális, művelődési tere kifundálásának, amely beemelte Kézdivásárhelyt a kiemelkedően művelt közösségek tárházába.
A fenti címet tulajdonképpen elsajátítottam. Mihálcsa Szilveszter említette, hogy egyik műsorukat a neves zeneszerző, Hubbesz Walter is segítette, betétdalának első sora volt ez, s ezzel a szerzeményével előlendítette az akkor már magasban röpködő tánc- és énekegyüttes kibontakozását. Ezt a röpködést hadd értse ki-ki szó szerint is, mert amilyen virtuozitással járták táncukat a legények és leányok, megérdemlik az ilyen túlzó szavakkal történő méltatást.
Ama hatvanas évekbeli boszorkánykonyha felelevenítésének, felidézésének céljával hívták meg egymást és önmagukat egy délelőtti beszélgetésre minap a felújított Vigadóba, annak is a nyugdíjasklubnak fenntartott helyiségébe, ahol végül olyan másféltucatnyian összejöttek. Kiderült, jó részüket magam is jól ismerem, becsülöm, többször is összehozott bennünket a színpad ördöge, riválisként is, szimpatizásként is.
Engem Szili (Szilveszter) korábban néhány szóval felvilágosított, miért is kellene jelen lennem, tudniillik ők nagy örömmel elevenítenék fel az akkori időket, le is írnák, fényképekkel gyarapítanák az emlékeket. Tehát ha minden jól megy, könyv lenne belőle. Ezt a jegyzetet én előzetesnek szánom, mert annak az emlékezés-folyamatnak tényleg be kellene érnie!