Mit ér a titán?

A tanító úr az életét betöltő feladatként vállalta hivatását. Annak idején, mert mindennek megvan az ideje, akár a szalmakalapnak, a szerelmet is elfogadta a hivatás mellett mindent betöltőnek. Még annak idején mondta az óvónőnek, későbbi feleségének egy kiránduláskor, hogy legnemesebb intézmény az ember életében a házasság, nem is bonyolítva az időt, az erdőt, mezőt a belső „kilátásokkal”. Ez a falu engem sose vett be, én öleltem magamhoz mindenestől.

Most mindennap úgy közelített az iskola felé, mintha a bíróságra idézték volna. Bíró úr, én fölkészültem. Igen, mindenre fölkészült, amikor kórházba kellett menekíteni tizenhat éves lányát. Azokban az első órákban megélte a földindulást magát, meg az erdő eltűnését, meg a tűzvészt is.

– Sándorom, nyugodj meg, nem visz ez jóra, tudhatod, okos vagy, tudhatod, Sándorom…

Akkor már világosan megértette, operálni kell a lány gerincét. A szénapadlásról esett le a csűrben. A mentő hangja a saját sikoltása volt. Percek alatt elvitték. Másnap az orvos behívta a megyei kórházba. – Kaszás úr, a lányát meg kell operálni. Ez a törés kezelhető, csak… hogy is mondjam, szóval költséges. Az állami biztosító vállalja egy részét…

Csak annyit tudott kérdezni Kaszás Gergely, hogy mit kell tennie. Az orvos elmondta, a gerinc- és bordasérülést, törést nem szabad a hegedésre bízni ebben az esetben. Létezik egy drága fém, a titán, azt kell használnunk beépítve. 

Az iskola hol eltűnt a szeme elől, hol fenyegető óriás épületre nőtt, a rettegés épp így váltakozott benne. A mindent, a beteljesedést élte házassága első napjától a kis pillangó megszületéséig és azon innen, naponta. Most retteg a föld is.

– A találkozás egyezik a szándékolással… Minden így volt bennem mindig, doktor úr. Tanító akartam lenni, nagytatám is az volt. Elértem ezt. A feleségem…

– Gergely, ne akarjon egyszerre mindent elmondani naponta. Ez nem sebészet, pszi-chi-at-ri-a. A gyönyörű lányára vigyáznak a sebészek, és maga ne reszkessen, hanem gondolkodjék.

Titánból tesznek neki gerinccsigolyát, bordát, te jó Isten, Emmuskám, mi lesz ott, mi lesz vele? Ha eladhatnám az életem egy részét… mennyi titán kell s honnan annyi pénz… Volt olyan állapotban is már, hogy szépen berendezett kórházi szobába tették, nem erővel, nem, saját lábán ment a két orvos között, akik elmagyarázták, ez nem cella, maga szabad, de este be kell az ajtót zárni, a szomszéd szobában alszik majd az a férfi, aki mindenütt vigyáz magára pár napig.

Az ablakkal szemben levő hegyoldal erdeje a tegnap eltűnt a szeme előtt. Jelentette a főnővérnek, írásban az orvosnak. – Az én lányom nem mehet haza a kórházból doktor úr, amíg én itt vagyok. És omlatag az oldal, mert lekaszálták az erdejét.

Emma, a felesége már átköltözött a sebészetről a pszichiátriára. – Lelki beteg, doktor úr? Az lett az uram? Most mi lesz vele? Azt telefonálta, azt, el kell adni a házat, meg kell venni a titánt a kislányunknak. Azért tiltották el az okos telefonját… Akkor kapott megint rohamot…

A főnővér sokat beszélt vele, maga gondozta, látta el tanácsokkal. Az orvos egyszer meg is dicsérte, hogy tanára lett a megrendült tanítónak. Kaszás Gergely kora reggel döngetett az ajtaján. Nyitotta az ügyeletes nővér. – Eltűntek az éjjeliszekrényemből a jegyzeteim. Ellopták? Tilos volt? – Az ágya mellett térdelt a paplanra borulva, zokogva. Hívták a feleségét, jöjjön, de ne pánikban, mert akkor be se engedik. Emmus érkezett, virágot meg borvizet hozott. – Mondtam neked, egy fillért se költs, kell minden pénz a titánra… Elvesztettem, elvitték a jegyzeteimet, amire leírtam mindent az internetről, a titán egy átmeneti fém, a legértékesebb fém, nem korrodál, tudod, mi a rozsdásodás, a titánt klór, sav, semmi nem kezdi ki, a titánt meg kell vegyük Emmus, a lányomért kaszáltatták le a hegyet teljesen, mondta az orvos az éjjel, a jegyzeteimben van a gyógyulása, jaj Istenem, mivé leszek a lányom nélkül, gyermekem nélkül!

Akkor jelent meg a főorvos, fülig érő mosollyal. – Kaszás, a jegyzeteit én vettem el. Megvan a titán, rá se gondoljon, összedobtuk a pénzt. – Két fiatal férfi tolta be a kocsit, azon ült Kaszás Katalin mosolyogva. Kaszás kinézett az ablakon, és látta tulajdon szemeivel, hogy az erdő visszanőtt, még sűrűbb és zöldebb, mint valaha.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.