Szégyen!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Tudatosan avagy nem, de ki-ki a jövő érdekében munkálkodik, vagyis azon, hogy milyen lesz a holnap? Ez többé-kevésbé ma dől el, éspedig azáltal, ahogyan élünk és gondolkozunk az élet kis és nagy kérdéseiről. Az ember a mindenkori jelenben meghozott döntései és cselekedetei által – anélkül, hogy tudatosan tenné ezt – a jövő képét is formálja. Mondhatnám nagyhatású gondolkodót idézve: „nem tudják, de teszik.”
Az nem vitás, a jövőkutatás tudós művelői megalapozott, körültekintő válaszokat adhatnak felvetett kérdésünkre, mint ahogy hivatkozni lehetne az elmúlt félezer év gondolkodóinak ideális társadalmakat felvázoló műveire is, amaz új és fantasztikus világokra vagy éppen az elrettentő, negatív utópiákra Thomas Morustól, Campanellától, Bolyai Jánostól mondjuk George Orwellig és Déry Tiborig. Mindennel számot vetve azonban egyik is, másik is végső soron inkább taszító, mint vonzó a mindennapokban boldogulni kívánó ember számára. Élhetetlenek lennének a képzelőerő szülte szép, új világok…
Ezért jár roppant felelősséggel mindaz, amit véges életidőnk alatt teszünk és gondolunk mint magánember és közéleti szereplő. Sem egyik, sem másik „alakváltozatunk” nem mentesít attól, hogy társadalmi s ezáltal erkölcsi lények vagyunk. Bizony, a jövőnek is tartozunk!
Csakhogy tapasztalni lehet: az alapintézményekben eltanulható példák és normák – nem is oly ritkán! – mintha inkább egymás érvénytelenítésében, mintsem megerősítésében lennének érdekeltek. Megengedem, biztató egyéni s egyedi esetek bármikor felmutathatók családjainkban, saját, szűkebb vagy tágabb közösségeinkben is. Jó lenne azonban, ha nap mint nap meggyőződhetne az emberfia itt, a Székelyföldön is, hogy az ígéretes jövő nem délibáb számára! Ehhez viszont saját magát kellene nélkülözhetetlennek éreznie itthon, jelenét meg biztonságosnak tartania mind anyagi, mind erkölcsi szempontból, a múlt örökségéhez pedig ragaszkodnia kellene, mert az kizárólag az illető nemzeti közösség, azaz a mi megbecsülésünkre számíthat…