Ki a magyar?
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Szeretnék érmekről, sikerekről írni, de a mocskos élet (vagy annak mocskos oldala) újra és újra visszaterel régi témámhoz, a sport és erkölcs viszonyához. A vasárnapi Astra – Kolozsvári CFR meccsen ugyanis Dan Petrescu, a kincses városiak edzője piros lapot kapott, mert minősíthetetlen módon szidta a bírókat, majd csapot-papot hagyva lelépett a stadionból. Ide jutott a különben kedvenc csapatom, mely egyedül volt képes legyúrni a Becali-féle Steauát – miután Pászkány Árpád levette a kezét a klubról. Hogy Dan Petrescu mocskos szájú, összeférhetetlen egyén, nem újdonság, de hogy a CFR jogásza (!) vele együtt hasonló hangnemben ordítozzon, az alelnök pedig simán kijelentse:a szabályok azért léteznek,hogy megszegjék azokat – hát az már sok.
Vállalom a lehurrogást, én egy régimódi, talán más időkből véletlenül itt felejtett maradi vagyok, aki nem bánnám, ha – akár az ókori olimpiai játékokon – a versenyek előtt egy hírnök szétkürtölné: ha valaki tud valami rosszat erről a versenyzőről, szóljon, és akkor azt szépen hazaküldenék. És bizony nosztalgiával gondolok az időszakra, amikor a Real Madrid futballistáitól szerződésileg elvárták, hogy öltönyben, nyakkendővel jelenjenek meg társaságban, mert a klub neve erkölcsileg is kötelez. Mert a sportolóra felnéznek az emberek, a hetvenes években ezért telt meg az ország újszülött Nadiákkal! Balczó Andrásra, Portisch Lajosra, Wichmann Tamásra fel lehet nézni.
Zárjam mégis jegyzetemet kellemesebb gondolattal. A Sepsi OSK – azaz Diószegi úr – nem használta ki a szabályzat által felcsillantott remény-lehetőséget, hogy három-nullás győzelmet zsebeljen be a Clinceni ellen. Tisztességes meccsen csupán egy pontot csikart ki, de megmarad a becsület, ami székely embernél mégiscsak többet jelent, mint a győzelem. Ha a danpetrescuk értenék, de jó lenne…