Felhívás!

Keserű tabletták

1.Ugye ismerős a jelenet? Kihívsz egy szerelőt (víz, gáz, hűtő, tv), s amint meglátja a műszert, elkékül, karjait kitárja, égre tekint, mint középkori szerzetes eretnek szónoklat hallatán, alig van ereje kiröppenteni homéroszi sóhaját fogai kerítésén: mi van itt? Ki piszkált ide bele? Aggódó tulajdonosként megérted, hogy kétszázon felülibe kerül, mint a pinty. Nos, valahogy így volt és van a tanügyben huszonhét éve.

Ahány új miniszter jön, első dolga megsiratni a fájdalmas állapotokat, aztán a varázsszó: változtatni, és ahogy a hisztis háziasszony mindent átrámol a szobában, kezdi: tantárgyat tantervbe betenni, majd kivenni és újra betenni; vizsgát kitalálni, megszüntetni, visszahozni; a kéthetes vakáció lesz háromhetes, aztán megint kettő. Hivatalos terminológiát évről évre átírni, vagyis ott is, ahol semmi nem változik, legalább másként mondani.

És ugyanez az adózás, a munkajog dolgában. Külföldi befektetők első elvárása általában a stabilitás. Normális országokban olyan mindegy, hogy ki van hatalmon, a gyár termel, a tehenek tejelnek. Bevált, nem piszkált törvények alapján. Habár amennyi anyukát–nagymamát ráncigáló, cibáló, ordítozó gyereket láttam ezen a nyáron, úgy érzem, valóban változtatásra lenne szükség, de ez nem a hivatalos rendszer dolga.

2.Furcsa dolog a közvélemény, főleg, amikor polkorrekt. Egy közszereplő – haveri társaságban – elereszt egy tréfás megjegyzést egy szőke nőről, egy négerről – ha nem mond le másnapra, demokratikus tüntetők szétverik a közteret, felgyújtják a város autóbuszkészletét, és kifosztanak nyolcvan üzletet. Ha kiadja a parancsot néhány falu lebombázására, good boy – minimum díszpolgár lesz. A színésznőnek lehet annyi exszeretője, mint dalmáciai a rajzfilmben, a közönség imádja, de ha eredeti prémbundában jelenik meg, kihurrogják, a margarinreklámokból is száműzik.

3.Hírek. Az Egyesült Államok felettébb aggódik, hogy egy törvénymódosítás tervének a puszta gondolata emberi jogot sért. Ugyanoda Boris Becker többszörös wimbledoni bajnok nem kap beutazási engedélyt, nincs rendben az útlevele. Régebbi hír volt, hogy Gabriel García Márquez, mivel nem utálta Fidel Castrót, a mexikói határról ordibálva tárgyalt amerikai kiadójával, ötven méter távolságból, mert az USA-ba be nem léphetett. Nobel-díjas írózseni volt, de ezt a Bush família honnan tudta volna?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.