Felhívás!

Karrier!

Ha nem rosszallólag vesszük szájunkra a karrier szót, akkor ugye a szép jelzővel együtt szoktuk használni. Mert bizony lehet és kell is értékelni a gyors és sikeres előmenetelű embert! A szabad polgári világban különösen megnő azoknak a társainknak a megbecsültsége, akik az érvényesülés tisztességen útján könnyen képesek haladni.

Az üzleti-gazdasági, a tudományos vagy a közélet terén egyaránt így van ez. Példaként fordulhatunk a történelemhez vagy pedig a regényirodalomhoz, de nyilván közvetlen környezetünkben is találni követendő életpályákat. Persze a népmesékről sem feledkezhetünk meg, mert bizony még egy – ma azt mondanók – mélyszegénységben tengődő legénykéből is lehet király, ha egyszer csak gondol egy nagyot, s a jóérzésre, józan eszére és találékonyságára hallgatva elindul világot látni…

Van tehát kitörés és felemelkedés bármely nehéz, mondjuk így, megörökölt társadalmi helyzetből. Bizonyára vágyik is erre minden emberfia, s büszkeséggel tölti el, nemcsak őt magát, de közvetlen környezetét is, ha sikerül ez neki. Van eset, amikor fel is nagyítják az illető családtag, rokon vagy ismerős „sikerét”, már-már legendákat szőnek személye köré, s ettől fogva elkezd önálló, a valóságtól teljesen elrugaszkodó életet élni hősünk, akire úgymond rátalált a szerencse, vagyis: szép karriert futott be.

Igen ám, csakhogy egy-egy ilyen „karriert” befutott kedves személyről egyszer-egyszer kiderül a valóság, hogy bizony kitörnie örökölt helyzetéből nem tud, hogy nincs számára felemelkedés, s hogy „kiharcolt” helyét környezete nem taksálhatja többre, mint ahonnan elindult, esetleg a gyermeki vágyak s a megszépítő képzelet látja igazi, illetve szép karriernek az illető „sikerét”. Merthogy a gyermek őszinte s vágyai szárnyalnak!

Ezt tanúsítja az az eset is, amikor a tanár egy iskolás fiútól érdeklődik annak testvérbátyja iránt, aki bizony kimaradt az iskolából, még mielőtt a kötelező nyolc osztálynak a végére járt volna. A megkérdezett fiúcska a hol van s mit csinál testvéred kérdésre egy kis büszkeséggel szavaiban azt válaszolta, hogy a pástétomgyárban dolgozik. Az újabb kérdésre pedig, hogy ott mi jót csinál, gyorsan jött a szomorú valóságra fényt vető válasz:

– Ganyét hány a disznyók alól, tanár bácsi!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.