Ki a magyar?
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Mivel a Real és a Chelsea még vakációzik, mit csináljon a jegyzetelő, nézi, mint szerzi meg a Dinamo első pontjait az Academica Clinceni ellen. Hatgólos meccs, nem mintha annyira hozzáértők lennének a csatárok, de lesújtóan kétballábúak a védők.
A dinamós meccshős ujjong, mint Wellington Waterloonál, somolyog, mint bakmacska párzás után, ha sikerült kilyukasztani az ilfovi falucska kamaszainak a hálóját. Közben meg chaplini luftok, kapura lövés, úgy, hogy a labda alig-alig gurul el a kapusig. A Liverpoolt megszorító, Eintracht Frankfurtot valamikor kiütő Dinamo.
Töredelmesen bevallom, a marosvásárhelyi csapat után én a Dinamóval tartottam megboldogult ifjúkoromban. Míg a Steaua egy-egy csillogó technikájú show-emberre alapozott (Tătaru, Iordănescu, Lăcătuș, Marcel Răducanu, Hagi), a Dinamo egy németes kidolgozott passzjátékot művelt, ami inkább megfelelt az én ízlésemnek. És a labdaszedő gyerekek is tudták a következő meccsre a felállítást: Datcu – Popa, Nunweiler III, Dinu, Ștefan, Nunweiler VI, Dumitrache, Lucescu… Most, ha valaki az utóbbi négy évben bemutat két egymás utáni fordulót, hogy a fiúk ugyanabban a felállásban jelennek meg, négykézláb mászok el Vaduzig. Tetszik tudni, Vaduz Lichtenstein fővárosa, ahol, amikor befut a nemzetközi gyors, a mozdony orra már Ausztriában van, az utolsó vagon pedig még Svájcban ücsörög. Azok a vaduziak ütötték ki a Vidit egy sima kettő–nullával. Én egy hétig budit takarítani küldeném a vidiseket, kétnaponkénti száraz kenyéren.
A rendszerváltás után a Steauát, a Dinamót, az Újpesti Dózsát, mint a volt rendszer csapatait gyűlölettel kezelték, míg Becali–Borcea-féle kalandorok kezére kerültek. Látta az olvasó, mint röpködtek a gyepdarabok a Dinamo-stadionban minden szerelés után? Ide jutottak. Merthogy azelőtt a bírók meg Valentin Ceaușescu segítették őket. Lehet. De amikor a szerény Rapid megemberelte magát, bajnokságot nyert. És az aradi UTA, ha Pozsonyi, Domide, Dembrovszki oda lőttek, ahova kell, háromszor nyerte el a trófeát.
Egy időben elterjedt a szóbeszéd: a magyar focisták „le kell, hogy feküdjenek”az oroszoknak. De miért a focisták, miért nem a jóképűbb pólósok, akik bizony elpotyolták Ivánékat, sem a csinos vívónők, akik sorra nyerték az aranyat a Natasák előtt? Mindmáig várom a választ.