Lábbal integessünk?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Könnyűnek tűnhet válaszolni arra a kérdésre, hogy hol is van a szabadság? Mondhatnám, immár kézzel foghatóvá vált, közelünkben van, már-már látható. Közelünkben van, ha abból indulok ki, hogy szabadon választhatunk az igen és a nem között, illetve hogy amit gondolunk, kimondhatjuk és megtehetjük. Zsebünkben, otthoni asztalfiókunkban az útlevél, szabadon jöhetünk-mehetünk a nagyvilágban, bolyonghatunk napestig raktáráruházak és plázák „sugárutjain” és kis zugaiban, s szabadon vásárolhatunk, mi szem-szájnak ingere, szabadon szórhatjuk tele szeméttel az erdőket, réteket, folyó- és állóvizeket, s ugyancsak szabadon szervezhetünk hétvégi szemétgyűjtő akciókat. Ha pedig mindebben – s még mi mindenben! – akadályoztatunk, rabnak érezzük magunkat. Azt tartják, a szabadságtól a börtön foszt meg.
De valóban így lenne ez? E kérdésfelvetés jogosságát éppen a napokban Kézdivásárhelyre látogató Bodor Ádám Kossuth-díjas író erősítette meg bennem. A vele folytatott nyilvános beszélgetés során elsőként éppen az író életének sorsdöntő eseményére kérdeztek rá, éspedig a börtönévekre, amelyet Szamosújváron töltött politikai fogolyként, merthogy a tizenhetedik évében járó ifjút – több társával együtt – ide zárták a hónapokig tartó vizsgálati fogság után 1953 tavaszán, úgymond rendszerellenes tevékenység miatt. Nem tehették hát akkor szabadon mindazt, amit gondoltak a körülöttük zajló eseményekről és folyamatokról. Például arról a politikai rendszerről, amely koholt vádak alapján egy éjszakai órán az idősödő, köztiszteletben álló apát elvitte családja köréből, s ártatlanul öt évig börtönben tartotta. Meg kellett hát tapasztalniuk a lázadó és lázító, röpcéző ifjaknak, hogy az elnyomás, a zsarnokság van közelükben, nem a szabadság…
Hogy aztán szabadságtól megfosztott embernek, rabnak érezte-e magát az ifjú a börtönben, erre azt a meggondolkoztató választ kaptuk minap Bodor Ádámtól, hogy nem. Merthogy a szabadság – ahogy fogalmazott – fogékonyság kérdése. Valamiként a boldogság, a szabadság is annak adatik meg, akiben megvan ez a tulajdonság, illetve hajlam. Ilyen belső, lelki adottságok nélkül nem lehetsz se boldog, se szabad. Innen nézve a dolgokat, meglehet, nem is igazi szabadság, ami számunkra körülöttünk annak tűnik…