Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hol van a szabadság?

Könnyűnek tűnhet válaszolni arra a kérdésre, hogy hol is van a szabadság? Mondhatnám, immár kézzel foghatóvá vált, közelünkben van, már-már látható. Közelünkben van, ha abból indulok ki, hogy szabadon választhatunk az igen és a nem között, illetve hogy amit gondolunk, kimondhatjuk és megtehetjük. Zsebünkben, otthoni asztalfiókunkban az útlevél, szabadon jöhetünk-mehetünk a nagyvilágban, bolyonghatunk napestig raktáráruházak és plázák „sugárutjain” és kis zugaiban, s szabadon vásárolhatunk, mi szem-szájnak ingere, szabadon szórhatjuk tele szeméttel az erdőket, réteket, folyó- és állóvizeket, s ugyancsak szabadon szervezhetünk hétvégi szemétgyűjtő akciókat. Ha pedig mindebben – s még mi mindenben! – akadályoztatunk, rabnak érezzük magunkat. Azt tartják, a szabadságtól a börtön foszt meg.

De valóban így lenne ez? E kérdésfelvetés jogosságát éppen a napokban Kézdivásárhelyre látogató Bodor Ádám Kossuth-díjas író erősítette meg bennem. A vele folytatott nyilvános beszélgetés során elsőként éppen az író életének sorsdöntő eseményére kérdeztek rá, éspedig a börtönévekre, amelyet Szamosújváron töltött politikai fogolyként, merthogy a tizenhetedik évében járó ifjút – több társával együtt – ide zárták a hónapokig tartó vizsgálati fogság után 1953 tavaszán, úgymond rendszerellenes tevékenység miatt. Nem tehették hát akkor szabadon mindazt, amit gondoltak a körülöttük zajló eseményekről és folyamatokról. Például arról a politikai rendszerről, amely koholt vádak alapján egy éjszakai órán az idősödő, köztiszteletben álló apát elvitte családja köréből, s ártatlanul öt évig börtönben tartotta. Meg kellett hát tapasztalniuk a lázadó és lázító, röpcéző ifjaknak, hogy az elnyomás, a zsarnokság van közelükben, nem a szabadság…

Hogy aztán szabadságtól megfosztott embernek, rabnak érezte-e magát az ifjú a börtönben, erre azt a meggondolkoztató választ kaptuk minap Bodor Ádámtól, hogy nem. Merthogy a szabadság – ahogy fogalmazott – fogékonyság kérdése. Valamiként a boldogság, a szabadság is annak adatik meg, akiben megvan ez a tulajdonság, illetve hajlam. Ilyen belső, lelki adottságok nélkül nem lehetsz se boldog, se szabad. Innen nézve a dolgokat, meglehet, nem is igazi szabadság, ami számunkra körülöttünk annak tűnik…

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük