Közbirtokosság van, erdő nincs
A hír szent, a vélemény szabad – az olvasói levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Idén új recept szerint sütöm a bejglit, Zsuzsi adta, a munkatársnőm. Ők már ősidők óta így sütik, mindig megfelelően omlós, és nem is reped el. Tavaly az enyém annyira vállalhatatlan lett, a kutyával etettük meg, de neki is apróra vágtuk, biztos, ami biztos, egye meg. A töltött káposztát most is mamára bízom, az a finom, én csak azért, hogy a végén senki ne egye meg, nem szenvedek vele napokig. Egyébként is lesz a vacsorán annyi étel, nekem abba már nem kell beszállni. Anya megígérte, kotyvaszt valami vegánt is, de laktóz- és gluténmentes mézeskalács is készül, mert hát mindenki másképp étkezik a családban.
Az ajándékok? Azok már megvannak. Mindenki valami olyan apróságot kap idén, amit helyi termelők készítettek. Jó, a gyermekek a rajzuk szerint kapják a játékokat, anyósomnak meg a kínaiban vettük a pénztárcát, anyáék pénzt kapnak, tesóm meg vásárlási utalványt, na de a többiek. Szerencsére, mindent idejében beszereztem, már októberben kipipáltam az ajándék lista nagy részét. Csak néhány kicsiség hiányzik még, de azokat a napokban beszerzem. Ja, hogy holnapután már jön az angyal? Hú-ha, hát akkor még ma útnak indulok.
Nem akarok karácsony napján semmit sem csinálni, éppen ezért takarítok már két hete. Tudod, én úgy szeretem, ha minden csillog a tisztaságtól, és villog az égősoroktól. Tudom, hogy nem ez a lényege az ünnepnek, de nem attól varázslatos, hogy fényben úszik az egész lakás? Végre rá tudtam venni arra is a férjemet, hogy az udvart is feldíszítsük. A tujákat manóknak öltöztettük, a kerítésen pedig végig műfenyő ág fut, amelyet vattával díszítettem, mintha havas lenne. Csudiszép.
Szóval nagyjából minden megvan már, csak néhány kacat – akarom mondani ajándék – és a bejglik hiányoznak. Felmosom a szobákat, feldíszítjük a fát, bevásárolunk italból és élelmiszerből, és jöhet az angyal.
Az idegrendszerem, igaz, eléggé a végét járja már a dugóban várakozástól, a gyermekek ricsajától, és a karácsonyi zene is kezd sok lenni, de szerintem 24-re újjászületek. Vagy ha nem, majd pihenek a két ünnep között, mielőtt elkészítem a szilveszteri hidegtálat, és miután kiválasztom a tökéletes ünnepi ruhát. Ó basszus! A karácsonyi pulcsiba még kötnöm kell hat sort!