Hétszázötven kikelet

Csitítom Székelyföld lakosságát, itt ne hagyják földjüket, átnyargalván Érmellékre, éppen Érmihályfalvára. Csitítom, de egy szóval sem akarom lebeszélni a mieinket, hadd menjenek, éljenek történelmi csodát, hiszen annyi, de annyi ünnep szakadt mostanában ránk is. Igaz, vedli a magyar a kelletlen ünnepeket.

Érmihályfalva a mai áldott szent nap is kegyesen őrzi az egyik legrégebbi települési írást, éppen 750 éves. Ha az nem ünnep, akkor más mi lehet? És hát jó az, átmenni Bihar megyébe, kalapot emelni Érmihályfalva lakossága előtt ma is, emlékezve a 750 évvel ezelőtt már magyarok lakta falura, ahol IV. Béla magyar királyunk adományozó írása is napvilágot látott 1270-ben. Érmihályfalva ma ragyogó kisváros, lakossága 1990-ben 10.438 ember s gyermek, abból magyar 8.832, más számmal: 84 százalék.

Ott, a Biharban Érmellék fővárosának is nevezik Érmihályfalvát, s nem is becézése ez a híres településnek, mely megérte a tatárjárást, meg idejekorán a törökök gyilkos rablásait, mert hát akkoriban olyan volt a világi megélhetőség. A mihályfalviak nem nagyon lobogtatják a 750 éves királyi igazolást, mert az a hatalmas nagy idő építésekkel, védekezéssel teljes bizony, s a királyi aláírás az szent a mai nap is.

A tatárok, törökök nyomait könnyebb volt eltüntetni, nehezebb az 1945-47-es kommunista földreformét, immár Romániához tartozván. IV. Béla király adományozhatta a birtokot, az immár érvénytelen lett.

Minden valószínűség szerint jelen lesznek Érmihályfalva nagyszerű megemlékezésein Háromszék lakosságának képviselői is. Hétszázötven év emlékkockáit igazgatni egymás mellé, illesztgetni az időben a szabadságharcok és a teremtő béke alakzatait, nagyszerű lészen. Királyok, vezérek halnak. Nyugalmat ad az a tudat, hogy él maga a nép, a nemzet, mely számon tartja a múltat, s a jövendőt is igazítja a jó felé. Érmihályfalva lakossága s vidéke ezt a teljesítményt ünnepli meg a világ szeme láttára. Lám csak, az a kisváros milyen hatalmas időt lakott be Európában, s ma is otthon az a 84 százalék magyar, fogadja IV. Béla magyar király távoli üdvözletét. És igen a magunkét is, Székelyföldről.