Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hazug díjak

Nincs olyan nap, hogy az ország nagyjai vagy öreg kontinensünk hatalmasai közül valaki ne lódítna, ne hülyítené a népet. Írhatnánk arról, hogy úgy hágják át az alkotmányos előírásokat, a törvényeket mintha ezek nem is lennének. Legutóbb azt hallhattuk, hogy a Ludovic Orban-kormány határozattal akarta eldönteni a parlamenti választások időpontját, az állam elnöke is ezt szajkózta, amíg az alkotmánybíróság ki nem mondta, hogy ez nem lehetséges, hiszen a parlamentnek kell megszavaznia e dátumot. Persze, mindenki tudta, hogy a legfőbb országnagy vágya: ő legyen mindenhol a csaszi, aki uralkodik saját pártja, saját kormánya, saját parlamentje felett. Csak így tudja kiszolgálni nyugati céges barátait. Minél későbben tartják meg a voksolást, annál inkább belelátnak a választópolgárok a kártyáikba.

De nem szeretnék ezt a halasztást az általa kiszolgált barátok sem. Ezért Iohannist ahányszor csak tudják, dicsérik, legtöbbször olyanért, amiért nem kellene. Éppen azon a napon, amikor nem tudta megmondani, hány lakosa van Bukarestnek, kapta meg az Ottó császár-díjat. Úgy látszik a Károly-díj nem volt elégséges magyarellenessége takargatásához. Pedig a művében, a Lépésről lépésre címűben (Pas cu pas) benne van, hogy Romániában nem magyarok, hanem magyar származású románok élnek.

Egyébként az államelnökként eltöltött évek alatt az enyhe undort azok iránt, akik erdélyi magyarok akarnak maradni, ki is mutatta. Olyannyira, hogy a diszkriminációellenes tanács ötezer lejes büntetést szabott ki rá a magyar nyelvvel gúnyolódó megjegyzése miatt. Ezért egy kissé fura volt azt hallani, hogy „a díj megerősíti hazám állandó hitét a béke és demokrácia eszméje iránt az egyesült Európában”.

Bármennyire nem tartják nacionalistának és egyeduralomra törőnek, nyugaton is sok ismert személyiség figyelmeztet erre a veszélyre. Mindenesetre, nem éppen díjazandónak mondják. Nem olyan politikusnak, aki a köznépet egy gondolat köré gyűjtené. Neki ez nem érdeke.

Romániában az a vicc járja, hogy bár évek óta várnak egy Nobel-díjra, az idén sem jött be egy tősgyökeres zöld románnak. Ezt az idén az osztrák–magyar Érmihályfalváról (mai Romániában van) Amerikába kivándorolt, magyar zsidó családból származó költőnőnek adták. Azonban ha így nő elnökünk ázsiója, jövőre odaadják neki.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük