Okos lovagok, buta bunyósok
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Tizenkettőt ütött az óra. A tér megtelt a tűzijáték hangjával, színeivel, a petárda erős szagával. Hullott a hó, a kutyák vonyítottak. Reszketve szorítottuk a pezsgős poharat. Amíg mindannyian koccintottunk, megpusziltuk egymást, kezünk talán rá is dermedt az üvegre.
Néhány órával később a pezsgőnek hála talán, kitört a sírás belőlem. Tudtam, hogy 2020 nem lesz könnyű, minden szinten próbára tesz majd. Idén kell igazán felnőttként döntenem, viselkednem, szeretnem és elengednem. Aztán töltöttek még egy pohár pezsgőt, a félelmet a bátorság váltotta fel. Az összes létező fogadalmat felsoroltam, amit ilyenkor szokás: tanulok, dolgozom, elintézek, pontos, ügyes és boldog leszek.
Végül, mindannyian tudjuk, 2020 képes volt bebizonyítani, hogy a rossznál is van rosszabb. Képes volt felülírni minden tervet, fogadalmat. Aki ismer, tudja, szeretem megszenvedni a fájdalmaimat, meggyászolni veszteségeimet. Ha valami rossz, azt rosszként kezelem, megemésztem, elengedem. Soha nem keresem fejvesztve, őrült módra a jót, a pozitívumot semmiben, ami első körben megsebez. Igyekszem tanulni belőle, de megélem, ahogyan a jót is teljes jóként élem meg. 2020 azonban képes volt ebben az eltökélt elgondolásomban is megtéríteni. Nem tudok úgy visszatekinteni, mint valami borzalomra. Voltam beteg, rengeteg mindenben gátoltak az intézkedések; volt, ami csúszott, és volt, ami el is úszott emiatt. Láttam szenvedni embereket, kísértem utolsó útjára szerettemet.
De voltam életemben először önmagam, voltam magabiztos, és sokszor voltam nyugodt. Voltam elégedett, tudtam értékelni, tudtam magamat önmagamért szeretni, tudtam a jobbért a jót elengedni. Ez egy megszokott, rohanós évben sosem volt így. Még sohasem táncoltam pizsamában, éjjel az utca közepén csak azért, mert testvérem majdnem egy év és nagyon hosszú út után befordult a sarkon. Mindig örülök, ha meglátom, félreértés ne essék. De most megnyugvás, biztonságérzet, igaz boldogság folyt az ereimben.
Ha elüti az óra idei utolsó tizenkettőt, nem leszek nagy társaságban, nem koccintok, nem bulizok, nem fogadok meg semmit. Hálás leszek. Az emberekért, a pillanatokért, a megtapasztalt fájdalmakért.