Felélesztett hagyomány
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A nyár vége mintha bizonygatni akarná jó viszonyunkat, ömleszti égi aranyait egész Erdélyre. Szelíden szól egy harang is azt tagolván, egyetlen giling-galangja nem szólt ellenünk ez esztendőben. Magunk is csak készültségben, ugyanis Magyarországnak Törökországgal kellett megküzdenie.
Ez az egyszerű, bővített mondat a középkor süvöltő viharait plakátolja a mába elém, miközben érvelgetünk a labdarúgócsapat javára, soroljuk a „tulajdonképpen” fogalom javára, miért nem tudjuk gyűlölni a törököket ma, micsoda küzdelmek a középkorban, Szulejmánék, Veli bégek százezrei a magyarok s országunk ellen. Ma pedig sorolom a törököktől átvett szavakat. És nem is szégyelljük ma sem, hogy török szó bizony a báj, a barom egymás mellett, és nem csoda, hogy annyi harc és halál után a boszorkány is meghúzza magát nálunk; a magyar csapatot hamar fölsoroljuk, föl a búza meg a dara nevét, s az a gödény is, mellé teszem, hogy a gyermek főnevünk is állítólag törökből került hozzánk, aj, s mekkora gyönyörűségbe mindenütt! A gyümölcs is, a kecske, a kender, a keselyű. És fogódzkodom ám, amíg leírom, hogy a turulmadár is török szó. És cseppet sem restelljük itt négyen nyelvészkedvén.
Törökország–Magyarország a világ szeme előtt, és a törökök iránti gyűlöletnek a nyomát sem éreztem, nem észleltem a latolgató társaságban sem, amikor a nyelvészeket is idéztük a múlt s a jelen javára. Amikor Puskásék verték a világ csapatait, igaz volt a mondás már akkor is, hogy kerek a labda, ragyog, akár a mesékben. Hogy kerültünk mi magyarokként itt is, ott is, amott is a gyűlölet parazsára, vétlen s megfogyva? Évszázadok küzdelmei és népek tucatjai voltak ellenfeleink az országalapítás idején. Ma busásan megfizetik azokat, akik gyűlölve fosztogatnak bennünket.
Szelíd két csapat a pázsiton, és csepp gyűlölet se bennünk a törökök iránt. Mérkőzés előtt és után említettem halkan, hogy a Székely Mikó Kollégium egykori diákja, osztálytársunk, Beder Tibor lement Törökországba, megkereste Dél-Anatóliában a négyszáz éve ott élő, egykori magyar rabszolgák utódait. Mindenki magyarnak tartja magát, személyi igazolványukba beírva: nemzetisége magyar. Ilyen is van, emberek, kiáltom bele a nemzeti gyűlölködés szemetesébe a megnyert mérkőzés után.