Felhívás!

Győzelem az ünnepre

Ki hitte volna, hogy Sepsiszentgyörgyön, annyi korlátolt kormány sűrű korlátai mögött egyszer csak fölmagasodik Dávid Ferenc püspök (1520–1579) egészalakos szobra! Alighogy ezt magamban fölsóhajtom, azonnal fölrebben bennem az első, a vallásalapító unitárius püspök egyik igéje: a hit Isten ajándéka. És a szobor ott áll egy kis dombocskán. A nagyok a halmokról is messzire látnak.

Kicsit fájlalom, ezt is magamban, hogy drága budapesti vendégeim nem tudták megvárni a szobor ünnepi fölavatását. De jönnek ők is még, mások is. A szabadság megmutatta arcát Erdélyben akkor is, amikor Dávid Ferenc 1568-ban, János Zsigmond erdélyi fejedelem rábólintásával kihirdette a vallásszabadságot, Európában először. Csak szabad nép tud csuda dolgokat! „Senki ne kényszeríthessen senkit arra, amit a lelke el nem fogad.” A nagy ünnepzuhatagban egyszer csak ott áll Dávid Ferenc szobra a fák között. Jönnek levelek, ne haragudjatok, nem tudtunk ott lenni, de a napot följegyeztük.

Mi is, örökre. Virágkoszorúk, értékes és ihletett szóvirágok jeles emberek ajkáról előtte. A kora őszi tiszta parkban fű alig, de jön a tavasz, eláraszt mindent majd, hiteti velünk a szabadság lombjait a tarlott földeken, mezőkön. Mert adni akar mindenki közülünk, adni valamit a vallás- és másmilyen magyar szabadság jeles vagy csak jelzett napján, adni, hozzátenni, rácsokat, zárakat lerontani, Déva börtönéből kiengedni Dávid Ferenc minden üzenetét a kőpárnákról. Adni, hozzáadni a híres tordai országgyűléshez adományaink és panaszaink áradatához valamit önmagunkból, másokért, a fajgyűlölet rácsai mögül…

Az ember tragédiájában (Madách Imre drámája) a kétkedő Lucifer mondja: nem adhatok mást, csak mi lényegem. Este az ágyam szélén üldögélve ez is eszembe jutott. És abban a pillanatban az is, hogy mindenki a maga lényegéből ad és szívből. Mit adhat mást egy labdarúgócsapat ezen az ünnepi napon a maga városának, Sepsiszentgyörgynek a szoboremelés tiszteletére, mint egy gyönyörű győzelmet az egykor híres város, Nagyszeben csapata ellen?! Most itt állok a szobor előtt, és ez is eszembe jut. Fiatal csapat, életük lényegéből, sok ezer ember tapsaitól kísérve ez ünnepnapon a győzelem hírét s nevét.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.