Felhívás!

Esőben születő kérdések

Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy minden egyezik, passzol huzamosabb ideig. Mostanában nevelem magam arra az egyszerű trükkre – ami szerintem megtartja a szerencsémet, kitisztítja látásomat, mosolyt csal az arcomra –, miszerint hálával kellene kibélelnem a szívem mindennap, hiszen van amiért, sokszor egészen pici dolgokért, a legkisebb sikerért, a csetlő-botló előre lépésért. De mégis, amikor beborul az ég, csorog a csatorna, vagy éjjel, amikor már lassú ütemben szuszogsz, és valószínűleg éppen felújítasz álmodban, okvetlenül is eszembe jut néhány buta kérdés, melyeket talán sosem szegeznék neked, hiszen kinevetnél, azt mondanád, már megint csacsi vagyok.

De vajon meddig forog a két fogaskerék egymás mellett gondtalanul? Eljön majd az idő, amikor idegesítően hangosan kattognak? Lesz majd este, amikor egy nehéz nap után, hallgatva a kattogást, már nem szorítjuk össze kezeinket, és egyikünk sem biztatja a másikat, hogy még egy kicsi, és jó lesz? Lesz majd zsúfolt kedd, amikor úgy megyünk el egymás mellett, hogy nem csapok a fenekedbe, és te nem nézel rám olyan kedvesen-haragosan?

Mielőtt a rénszarvasos bögre is a helyére kerül az új polcon… Ha az ágyat elfelejtem reggel bevetni, rendetlennek tartasz majd? Ha a leves odaég, ha sós lesz, ha ecet helyett olaj csöppen belé? Ha takarítás helyett a laptop előtt ülök, ha kifolyik a szennyes a kosárból? Ha a családi ebédet lemondom, ha nem mosolygok a barátaidnak az ajtóban, ha alszom, amikor munkába indulsz dobozolt ebéd nélkül? Ha nem értem, miért akarod a lépcsőt jobbra, és nem balra, ha nem vár vacsora, a gyerek koszos, ha borozni megyek esti film helyett? Szeretsz majd? Haragszol, dühöngsz vagy lágyan mosolyogsz?

Tudod, én gyerek vagyok még. Főtt étel helyett gyakran parizeres kenyeret ebédelek, mesét nézek elalváskor. Azt mondják, nem a test, nem a kor, a lélek. Mármint, az fontos, hogy az fiatal legyen. Ha én mindig gyerek maradok az érett, felnőtt lényed mellett? Vállalod? Lám, itt van néhány rejtett titkom, félelmem. Feltehetem őket a polcra, vagy tekerjem vissza sztaniolba?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.