A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Egytized apă, a többi víz

Amikor felköltöztem Kolozsvárra, úgy éreztem, egy kenyeret is nehezen tudnék megvenni románul. Az érettségi anyagot még tisztán a fejemben éreztem, de biztos voltam benne, hogy nem a Luceafărul elemzésével fogok barátokat szerezni. Magyar egyetemre mentem, magyar lakótársakat kerestem a bentlakásban, kizárólag magyar helyeken buliztam. Gyújtó és papírzsebkendő vásárlásán kívül kerültem a román nyelv használatát.

Foglalkoztatott, hogy itt, Kolozsváron a legjobb lehetőségem megtanulni az állam nyelvét, de mindig halogattam. Letöltöttem egy nyelvtanulós alkalmazást, megtanultam a testrészeket, ruhaneműket, a konyhai felszerelést, de egy épkézláb mondatot még mindig nem tudtam összerakni. Eltelt két év, és összesen háromszor beszélgettem románokkal. „Beszélgettem”, vagyis mosolyogva bólogattam.

Aztán utolsó évre már nem volt lehetőségem kiválasztani, hogy kivel lakjam. Így a gyatra nyelvtudásommal összeköltöztem négy román lánnyal. Beléptem az ajtón, mosolyogtunk egymásra. Bemutatkoztunk, elmondtam, hogy sajnos nem tudok románul, de szeretnék megtanulni. Ekkor már csak én mosolyogtam, félősen, savanyún. Csendben elkezdtem berendezni kis lakrészemet, amikor az egyik lány maximum hangerőn betett egy kis manelet. Nagy gombóc lett a torkamra, nyeltem egy nagyot – tudtam, nekem szól.

Muszáj volt összekapnom magam, és beszélgetésbe elegyednem. Néhány kérdést magyarul sem tudtam volna röhögés nélkül megválaszolni: mikor költöztünk Romániába, magyarosított románok vagyunk-e, a karácsonyt mikor ünnepeljük, Kovászna megye Nagyvárad közelében van-e – ilyeneket. Tudomásul kellett vennem, hogy ők bizony nem sokat tudnak a magyarokról, a székelyekről meg egyáltalán nem is hallottak.

Etnikai kérdéseket mellőzve könnyebb vizekre eveztünk. Az egyik lány folyamatos kérdéseinek köszönhetően ragadt rám néhány szó. Vagyis inkább az agyam legmélyebb bugyrából elő kényszerültek jönni a mondatok, kifejezések. Most már együtt főzünk, miközben párkapcsolati tanácsokat adunk egymásnak. Együtt tanulunk, és egyszerre sóhajtunk fel mind magyarul: Istenem!

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.