Szégyen!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Még ezt az egy pályát megpróbálom kivinni a CandyCrush-ban. Csak még ezt a cigit elszívom, és akkor fogok is munkához. Előbb megiszom egy kávét. Közben elindítok egy részt a sorozatból, de szigorúan kikapcsolom, amint elfogyott a kávé. Hiszen annyi dolgom van, mindig csak rohanok. Nincs időm olvasni sem, pedig szeretek, és régen sokat olvastam, esküszöm. De manapság egyszerűen nem találok rá megfelelő pillanatot, mindig valami más tűnik fontosabbnak.
Ma a munkával kell foglalkoznom, holnap a bankba kell mennem, szerdán este családi vacsora, csütörtökön főzök, pénteken takarítok. A hétvége? Az a miénk, az enyém és a páromé, na meg a pihenésé. Kivéve, ha szülinapra, házibuliba kell menni. De azokra már alig tudunk időt szakítani. Nincs időm a hétköznapokban meginni egy kávét a barátnőimmel. Szaladok, rohanok a fejem és a problémák után mindig.
Idén sok a munka. Plusz a költözés, a rengeteg esküvő, keresztelő, elsőáldozás. Arról nem is beszélve, hogy a házat rendben kell tartani, a virágoskert folyamatosan ordít a gyomlálásért. Vagy dolgozom, vagy bulizok – kényszerrel. Egyszerűen nincs most időm elkezdeni írni a könyvemet, akkor sem, ha évek óta ez a legnagyobb álmom.
Ne haragudj, visszahívhatlak később? Bocsi, ma nem alkalmas, jövő hónapban? Tudom, megígértem, hogy segítek, de látod, rohanok. Kérlek, ne nézz így rám, bepótoljuk, esküszöm, de most nem megy. Figyelj, halaszthatnánk máskorra, ha nagyon szépen megkérlek?
Ugye, ismerős? Bújjuk a telefonunkat, vagy szaladgálunk fel-alá esztelenül, mindig kapkodunk, mégsem haladunk soha semmivel. Véresre szorítja csuklónkat az idő bűvös kötele. Pedig gépek vesznek körül, amelyek mindent elvégeznek helyettünk. De mi mégis mindig csak a kifogásokat soroljuk, ha külsőnkre, belsőnkre, agyunkra, lelkünkre, álmainkra, barátainkra, szeretteinkre kellene kevés időt szakítanunk. Úgy hullunk porba a mindenek legvégén, hogy az életünk semmivel telt el, mert éppen nem volt időnk, rohantunk, más volt fontos.
Emlékeink dobozában kapkodó lélegzetek, gyors léptek, hasztalan pótcselekvések tömkelege alatt bújik meg a csekély boldog, értékes, nyugodt pillanat.