Az utolsó ukránig

Ide is eljutottunk, három hónapja, 90 napja gyilkolnak közvetlen szomszédunkban, és időközben teljesen átalakult nem csak a jelenünk, a jövőnk is: meg kell változtatnunk szokásainkat, életmódunkat, terveinket, álmainkat. Pár hónapja még csak a zöld jövőt kellett napok alatt a sutba vágni, forgatókönyvek százait pergettük le, majd ejtettük el, s mára sikerült letisztítatnunk prioritásainkat egyetlenegy, életet vagy halált eldöntő kérdésre: sikerül-e győznie a józan észnek a háborús őrülettel szemben? Mert abban korunk legnagyobb elméi egyetértenek, hogy ennek az őrületnek tárgyalásokkal kell véget vetni, nem fegyverekkel, s mielőbb le kell állítani azt a háborút, amelyben Amerika „az utolsó ukránig akar harcolni Oroszország ellen”, ahogyan azt Chas Freeman diplomata fogalmazta meg.

Ezt megerősíti egy világhírű tudós és „börtöntöltelék” is, a 93 éves Noam Chomsky, aki valóban ült 1967-ben, Norman Mailer cellatársaként, amikor az esztelen vietnámi háború ellen együtt tüntettek. Nem a háború okait kell most tisztázni, nem Putyin megalomániáját vagy betegségét elemezgetni, nem elég, ha racionális döntéseket hozunk, humánus döntésekre van ma szükség, mondja Chomsky egy, a Current Affairs-nek adott podcast-interjúban. A háborúban hozott racionális döntések tömeggyilkosságokhoz is vezetnek, figyelmeztet.

A tudós hangsúlyozza, hogy veszélyes irányba tart az elmék megdolgozása, a vérszomjas szónoklatok hatására már az amerikaiak 35 százaléka hajlik arra, hogy be kell lépni a háborúba még azon az áron is, ha az nukleáris háborúhoz vezethet. A viszont nem megoldás, ez a totális pusztulás forgatókönyve, mindenki számára.

Tetszik vagy sem, meg kell teremteni a kibúvókat mindenki számára, és ez érvényes mind az ukránokra, mind Putyinra és belső köreire, hogy kiléphessenek ebből a csapdából. Ehhez józan államférfiakra lenne szükség, nem fegyvergyárosokra, és Európának el kellene döntenie, hogy mi a jobb és nyugodalmasabb számára: egy fegyverkező, fenyegető szomszéd Oroszország, vagy egy nyugodt kereskedelmi partner szomszéd, akivel kölcsönösen előnyös körülmények között lehet élni. Mert mi van, ha mégis Merkelnek volt igaza?