Felhívás!

Az út a fontos, nem a cél

A tízéves osztálytalálkozó kapujában az ember óhatatlanul is mérleget készít, visszatekint az eltelt évek sikereire és kudarcaira. Szerencsére, ennyi idő elteltével mindkettőből akad bőven. Szerencsére, mert a jóból és a rosszból egyaránt tanulhatunk, épülhetünk, tapasztalatot gyűjthetünk.

Ballagáskor a tíz év egy nagyon távolinak tűnő, megfoghatatlan időszak. Nagy tervekkel, célokkal lépünk ki az iskola kapuján, amelyek aztán az idő előrehaladtával, a valósággal szembesülve folyamatosan változnak, módosulnak. Húszas éveink az útkeresés időszakát jelentik. Elhagyjuk a kiszámíthatóságot biztosító iskolát, kirepülünk a biztonságot nyújtó családi fészekből, munkába állunk, esetleg családot alapítunk.

Kacskaringós út ez, és senkinek nincs térképe vagy GPS-e, ami mutatná a helyes irányt. Van, hogy zsákutcába érünk, de olyankor visszatérhetünk a kiindulópontra, és elindulhatunk egy másik irányba. És sokszor ez a másik irány hozza el a válaszokat, amiket azelőtt rossz helyen kerestünk. Általában pont a legnagyobb pofonok, csalódások, tévedések nyitják meg az irányt a megoldások felé, de ezt csak utólag, bizonyos idő elteltével látjuk meg.

Emberi tulajdonságunk, hogy folyton hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, és az ilyen alkalmakkor, mint az osztálytalálkozó, mindenki a sikereit igyekszik kidomborítani. Egy évtized alatt rengeteg minden történik velünk, de ahogy minden ember más, úgy nincs két egyforma életút sem, nincs értelme ezeket egymáshoz mérni. Van, akinek kicsit könnyebb, másnak valamivel nehezebb, de végül mindenki megtalálja a maga helyét ebben a sokszor furcsa és bonyolult világban.

Hogy én ott tartok-e az életben, ahol tíz évvel ezelőtt gondoltam, hogy mostanra fogok? Nem. De azt hiszem, nem is ez a mérvadó. Sokkal lényegesebb, hogy visszatekintve, büszke vagyok a megtett útra, minden sikerével, kudarcával, boldog és nehéz pillanatával együtt. Mert közhelyes ugyan, de tényleg nem a cél a fontos, hanem az odáig vezető út. Lehet, hogy az út végére érve már nem is az a célunk, ami az elején volt, és egy sokkal jobb helyre értünk el, mint amit elterveztünk. De még valószínűbb, hogy csak egy újabb út elejére…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.