Felhívás!

Az örömünnep csírái

Egész könnyű volt megtanulnunk gyermekkorunkban a szólást, hogy tiszteljük mások ünnepét is. Akkor viszont már a nyakunkban, vállunkon volt a román uralom, hát nehéz ünnepelnünk ekkora teher alatt.
December 1-je román nemzeti ünnep azóta, hogy az első világháború zűrzavarát, a nagyhatalmak egymás kárára való háborúzását és a román királyság, kormány szapora szerződésszegését maga a magyarországi nemzetárulás is támogatta a gyulafehérvári népgyűlésen, 1918-ban. Ott tették közhírré 1228 jobbára ókirálysági román meg akkori magyarországi román küldött előtt a kiáltványt. Abban írva volt eleve alapelvként: 1. „Teljes nemzeti jogegyenlőség és szabadság minden egyes nemzetiség számára.

Önrendelkezés saját kebelén belül, anyanyelvén fog élni minden nép, anyanyelvi közoktatással, hivatali ügyintézéssel…”

Ez hangzott el Gyulafehérváron, ahová a nemzetáruló Károlyi Mihály kormánya, a Magyar Királyság költségén és vonataival szállította a román küldötteket. Hangsúlyozom ezt, ugyanis a román döntés teljesen önkényes, egyoldalú, minden tárgyalás nélküli; Erdély népének egy villanásnyi beleszólása nem lehetett. Nos, ezt nevezem román honfoglalásnak, máig is. A magyarországi szabadkőműves, idegen érdekeltségű hazai szervezet már tíz éve készült a nagy robbantásra, ezt kivitelezte a szervezet, leszerelte a hadsereget a Károlyi-féle kormány. Magyar hadsereg egyszerűen nem védekezett, mert nem kapott parancsot a katonai parancsnokság. Hogyan ír erről Lukachich Géza altábornagy, a budapesti karhatalom főparancsnoka emlékiratában? „Minálunk erős kézzel meg lehetett volna akadályozni az összeomlást. Szerencsétlenségünk volt a kormányválság elintézésének elhúzódása (…), nyolc napon át nem volt senki, aki erős kézzel tartotta volna a kormány gyeplőit, megakadályozta volna Károlyi gróf felforgató tevékenységét…” (Lukachich Géza: Magyarország megcsonkításának okai. Kárpátia Stúdió Kiadó, 2019.)

Károlyi meg felforgató szabadkőműves és kommunista szellemű népsége mindent megtett a Magyar Királyság felosztásért, ezért a seregek feloszlatásáért. Egyik jelszavuk volt: nem akarunk katonát látni.
Nem akarták rontani a román örömünnepet, mely tart a mai napig is.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások