Áldás az igazakra!

Kisgyermek szemléz Székelyföld tömbházai között. Tán Boldizsár, a három királyok egyike. Várkastélyokként szusszannak előtte a hatalmas tömbházak, mindenikük rendíthetetlen a kis ember szemében. Maga a csoda. Az esztendő legvégén az utolsó nap abban is sajátos, hogy a legöregebb ember is reménnyel teli.

Itt és ma nem fordul senki háttal a tegnapi, az óesztendőnek. Vannak, akik túllátnak még ötvenen, hetvenen is visszafelé.

Úristen, mi mindent meg- és túléltünk! Ha nem mi, nem én éltem volna, el se hinném akárkinek. Íme, a köszönet és a fohász libben a szívről. Van valami becse a köszönetnek? Annál erőteljesebb, minél több köze van az egyes embernek a megnyugtató valósághoz. És ekkor, ilyenkor nem gyengíti el a fohász se az embernek fiát.

Mögöttünk van egy sor ősi, de nem ósdi esztendő, az mind, mind a miénk, akár az újesztendei fények biztató vibrálása az ég, a hó s a mellényünk alatt, odabenn.
A szemle joga és kötelessége is mind a miénk. Mit végeztünk el, mi maradt még hátra? Én népem, én népem, én igazságra szomjazó népem, az új esztendőben se húzzon le derékból a jaj meg a sóhaj. Az erőtlen csügged, mondja bajsza alatt gyöngéd szigorral Arany János. Mert nép, amelyet, ember, akit Habsburg vagy más szedemény törvények kusza hálója nyomorít eleve kisebbségbe, annak még a haja is másként nő, mint a született szabadoknak.

De az ember nem azért épít hazát, keres kenyeret, hogy talpa alól és kezéből elüssék azt gazul. Ha előrenézünk, ha visszatekintünk évtizedekre, mindenképpen az igazak ivadékaiban bízhatunk – a magunk kemény- és reménységében, mely kiterítve az ó- és újesztendő szőnyegén. Mindenképpen a gyermekeink, a meg-megújuló jövendő jelenné válásának órájában.

Az ember lenne az egyetlen eleven életdarab, mely saját jövőjét megfontolhatja? Ez az egyetlen, amibe belenyugodhatunk. Pogányok ítéletei sose gömbölyítik a keresztet s a feszületet. Magunkban bízhatunk elejétől fogva. És azokban is, akik fölmérik, hogy a törvényeket is megalázó kisebbségi létünk nem isteni eredetű.

Áldás legyen az igazakon boldog és kétségtelen új esztendőkben!