Akinek ünnepe Trianon

Nem lep meg különösebben, hogy épp Budapesten és épp az Élet és Irodalomban jelent meg minap Gyáni Gábor cikke, melyben a trianoni katasztrofális nemzetközi parancsolat – Magyarország feldarabolása és kiosztása, 1920 – számunkra hasznos voltát magyarázza. Trianont megelőzte helyben, Budapesten a hasonlóképpen köpedelem Tanácsköztársaság is; gátlástalanul és sietve szervezett ország- és nemzetpusztítás. Hát ezekből is koldulunk!

Nézem a szerző nevét, Gy. G., olvasom az első világháború záró rettenetét helyeslő írását, és beugrik Gyóni Géza (1884–1917) költő neve: két kezdő G betű.

Bocsássa meg korai holtában is Gyóni, hogy egy napon, egy században említem Gyáni Gáborral.

Gyóni az első világháború szörnyűségeit megélte, felejthetetlen versében – Csak egy éjszakára…– döbbenetes látványt, véres freskót idéz az olvasó, a frontokat is megszenvedő népek elé. És ott rebeg Trianon katasztrófája is. „Csak egy éjszakára küldjétek el őket, / a pártoskodókat, a semmittevőket…”

És most átbűzlik Gyáni Gábor írása a határon, melyben magyarázza, hogy tulajdonképpen a trianoni parancsolat hasznos volt Magyarország számára, ugyanis Felvidéket, Erdélyt, Délvidéket, a gyengén fejlett országrészeket átadták északra, keletre, délre, így a maradék országrésznek, Budapestnek és más fejlett városnak nem kellett kínlódnia máig is a fejlesztésükkel. És cikkentyűjét politikailag gatyába akarván rázni, megalkotja a „magterület” szót. Értelmezése szerint magterületnek tartja Budapestet, a fejlett nagyvárosokat.

Idézem Gyóni versét ismét, hátha elküldi az ördög csak egy éjszakára Erdélyországba, Romániába szolgának Gyánit, hogy verné a mellét, hogy mea culpázna. De hát akinek se lelkiismerete, se nemzettudata nincs, az nem járja a göröngyösebb utakat, még turistaként se, nem hogy szolgaságban s dologidőben. Elképesztő, hogy magyar nyelven helyesli egy sehonnai a Trianoni diktátumot, az ország felkoncolását, és az megjelenik a maradék ország fővárosában, egy derűsen lobogó, nem lappangó lapban.

Nem első eset. Nem terjesztem a szemetet, de adom tovább a szót, hogy tudja meg mindenki, mi mindenre kell elkészülnie a Kárpát-medencében, még ma is. Vajon mi lesz még holnap?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. január 17., 9:34
    ÉRTÉKELÉS: -1

    Holnap az lessz, amit a háttérhatalom akar, mert Trianon is nekik köszönhetö. Az ilyen gányi-gennyek csak a csahosaik ezeknek,de rosszat azért tudnak csinálni,mert összeugrasztják a várost a vidékkel,tehát oszd meg és uralkodj.

  • User
    Dátum: 2020. január 19., 16:48
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Czegő Zoltán: “Neveztessenek kommunistáknak”

    Föltaláltak homályba hulló őseink
    kenyeret, szerszámot, fegyvert, békét
    a béke ismét a kenyeret
    és ismét a fegyvert.

    S kik a kenyeret, a békét
    újból és újból fölfedezték –
    hiányuk őket formálta az alkotó munka napimádóivá
    kiket a fegyver összes átkaival megvert.

    És pártoskodtak a fegyverek időtlen időkön,
    a békének vajmi kevés öröme lelt benne.
    Úgy hívták átkelésre, mint Mózes a Vörös Tenger partján
    (a kétely s a félelem itt remeg szívemben).

    Micsoda tájaink voltak! Az éhség,
    a vergődés, a munka, s majálisunk a remény,
    hogy a gyermek is döbbenten ájult közibénk:
    Apám, hát ilyen világra jöttem én?!

    Mint homokszem a tengerfenéken,
    úgy élt, magára hagyottan a nép –
    hát a döntést, így gyöngyözte ki:

    Kik arccal fordultak a békés szerszámok felé,
    s a mi tájainkon éltek századokon át –
    neveztessenek kommunistáknak,
    kik a legjárhatóbb, a békéhez vezető utat választották!

    (Amikor a szerzőnek még a fejében is volt valami, nem csak a pálinkás üvegében)