A vízhordótól a vegyiparos világrekordig

Ha már Bécsben az elsősök több, mint fele nem német anyanyelvű, ne csodálkozzunk, hogy Eliud Kipchoge, a kenyai futótünemény ott állított fel egy nehezen meghatározható interkulturális/ tudományos/ sportrekordot: maraton, nem egészen két óra alatt.

De most ugorjunk egy picit vissza, a modern kor első olimpiai játékáig, annak is az utolsó napjáig. Szóval 1896. április tizedikén vagyunk, Athénben, délután kettő az óra. Eldördül egy katonatiszt pisztolya, nem hal meg senki, de tizenhét fanatikus (egy tucat görög és csak öt „barbár”) elindul Marathon helységből, és meg sem áll a fővárosi stadionig. Azaz dehogy nem áll meg. Voltak, akik szekérre meg pöfögő automobilra is felültek, de lefülelték őket. A nyertest, a vízhordóból lett katonát, Spiridon Luist is azzal vádolták meg, hogy útközben betért egy vendégfogadóba és ott evett-ivott, de ő büszkén elutasította a vádakat: ugyan kérem, a szeretőmtől kaptam egy fél narancsot és a jövendő apósom megkínált egy icce borral, mit háborogtok, ti nyargalnátok annyit korogó gyomorral dimben-dombon át ebben a porban és mocsokban? Hát én biztos nem…

És most vissza Kipchoge barátunkhoz. Voltak más barátai is. Akik kiszámították a legmegfelelőbb percet, amikor induljon, kiválasztották a legkönnyebb terepet – teljesen sík felület, alig néhány nem éles kanyar –, talpa alá dugtak egy pár számítógéppel megtervezett futócipőt, köréje-eléje állítottak egy egymást váltó futó csapatot, V betű formájában, mint a darvak (ugye, hogy van, mit tanuljunk a tyúkeszű szárnyasoktól is?), hogy az ellenszelet felfogják előle – lézerjelzések mutatták mindegyiknek a helyét és diktálták az atlétának a leghatékonyabb lépésütemet. És barátja volt Amerika leggazdagabb embere, az INEOS cég tulajdonosa, aki az egészet szponzorálta.

Kipchoge 20 másodperccel a két óra előtt szaladt 42 km 195 métert, Spiridon Luis majdnem 3 óra alatt csak 40 kilométert. Egy-két dolog változott azóta.

Az emberi naívság nem. Spiridon Luis élete csúcspontjának találta a pillanatot, amikor 1936-ban a berlini olimpián Hitler személyesen fogadta őt, és ő átnyújtott a kancellárnak egy babérkoszorút, a béke jelképét. Mennyit használt, nem tudta meg, mert 1940-ben (szerencséjére) meghalt.

Zubreczky Antal

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.