A humornak nem szabad meghalnia!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
székelyek annak idején megbeszélni gondjukat s bajukat, úgy ült össze közönségével öt költő és író Sepsiszentgyörgyön az Olt utcában, a Kopacz-féle Bástya Házban. Igaz, Orbán János Dénes már Budapestről, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. oldaláról, állami támogatás és képzés felől dirigálja hazafelé, sőt Sepsiszentgyörgyre az Előretolt Helyőrség csapatát és alkotó munkáját.
Ami megragadt engem is a beszélgetéskor, az az elszántság, minden düh és szerénykedés nélkül, amellyel végzik a maguk vállalta munkát a székelység és a székely sajátos hagyományrendszer megmaradásáért. Molnár Vilmos, György Attila, Muszka Sándor nagy szeletet kanyarított le már a székely és több mint hagyományos kultúrából. Legfiatalabb és érdemben is rangos Muszka Sándor vakmerészel fiatalon és isten igazában elevenen megidézni prózában a számunkra imádságos székely nyelvet, magatartást, beszédmódot modorosság nélkül.
Mi történik itt? – kérdezi a közönség két mély lélegzet és sok taps között. Erdély magyar irodalma több alkotó közösséget hozott létre Kriza Jánostól el eddig a fanyari sorsig, igaz. De ez az új keletű és valóban „új keleti” egységfront megragadó. És megható is. Hiszen a fölsoroltak után Sántha Attila szólal, kezében a maga szerkesztette és gyűjtötte hatalmas (2 kg) Székely Szótárral. Hihetetlen nagy munka, hihetetlen érték 13 év alatt.
Ez az ötös fogat juttatja eszembe többek között az egyesek szerint legismertebb székely verset, a Lófürösztés címűt Tompa László (1883–1964) tollából. Imre és Áron (Nagy Imre, Tamási Áron) az allegóriában kérlelhetetlenek, kemények, markosak. Idézem az utolsó sorokat: „Két szíjas székely, bajviselt, konok arcú, ha kínban, tébolyodottan is: Itt fognak állni örökké – / hogy Imre szorítja, Áron pedig… Áron nem hagyja magát!”
És Budapest felől indul az Előretolt Helyőrség szórása, igazítása errefelé is. Mert Orbán, Sántha, György, Molnár, Muszka nem hagyja magát.