Egy végtelenül szomorú ügy
Közérdekű közlemények, álláspontok, fontos tudnivalók, pályázati felhívások.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Amikor megfogan egy új élet, egyik legnagyobb feladata lesz a szülőknek kiválasztani a tökéletes nevet számára. Egyet, kettőt, ősi magyart, nemzetközileg ismertet, divatost, régieset. A kevésbé kreatívak nagymama, nagypapa, de akár a szülők neveit adják tovább kicsinyüknek. A különcök már az első pillanattól kezdve olyanokban gondolkodnak, amelyeket a dédszülő ki sem fog tudni ejteni, a lényeg, hogy senkit ne hívjanak ugyanúgy a kontinensen.
Ha kisfiú születik, többször át kell gondolni. Ő ugyanis azzal a vezeték- és keresztnévvel válik porrá, amelyet az anyakönyvi hivatalnál bediktál a tejfakasztó után kissé még kómás apuka. Találnia kell hát a két névnek, össze kell csengeniük, szinte dallammá kell válniuk, ahogyan kiejtjük szájunkon. A kisfiú ugyanis sosem vetkőzi le magáról, nem változik szinte semmit az évek alatt.
No, de ha lány születik. Mondanám, hogy szinte mindegy. Nem éri meg a fáradtságot, a vitát, hogy Hanna legyen vagy Anna, Eperke vagy Alma. Majdnem alig számít gondnak, ha bénán hangzik a vezetéknévvel. Néhány év, és feledésbe merül mindkettő.
Mi nők, akármennyire is gondosan kiválasztott, gyönyörűen összecsengő nevünk van, el kell tőle búcsúznunk. Előbb elveszítjük a vezetéknevünket. Pápá, Bartok! Szép voltál, a legszebb a Barbarával, de az időd lejárt. Jó, tudom, megtarthatnám, de minek? Hogy majd a gyermek magyarázza az iskolában, hogy kit, hogy, és miért hívnak így? A Bartokkal szinte egyszerre távozik a Barbara is. Mi lesz belőlünk csakhamar a lagzi után? Né. Valakinek a néje, az asszonya, a felesége.
Na, jó, ennyire talán még sem lehet szomorú a helyzet manapság. Néhány hónapig, évig még büszkén mutatkozhatok be Barbaraként. Aztán hipp-hopp, hirtelen elfelejti mindenki. Lesz egy kis totyogó, akinek remélhetőleg első kimondott szava „anya” lesz, és utána már mindenki így szólít a családban. Az óvodában már nem erőlködik egyik szülő sem azzal, hogy nevén mutatkozzon be, úgy sem jegyezné meg egyből senki. „Petike anyja vagyok” – mondjuk majd egyszerűen.
Bartok Barbara, „tudod, a csaj a rádióból”, Szabóné, Peti anyja, felső szomszédnéni, apa felőli mama, bibircsókos dédi – mind-mind engem takar.