Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A momentum és a honlapjaink

A Momentum kampánya a jelek szerint sikerrel járt, összegyűlt sok aláírás, és lehet, hogy a budapesti olimpia álma szertefoszlik. Ügyesek voltak a fiúk, sikerült a közhangulatot befolyásolni. A kapzsiságra alapoztak, mint elődjeik a 2005-ös népszavazáson: miért vegyék el az erdélyiek a pénzünket, mi közük hozzánk?
Ma is, ha megkérdezik az utca emberét, szeretné-e, hogy az olimpiára szánt pénzből inkább minden polgár alanyi alapon (ez a divatos!) kapjon egy méter kolbászt, láda sört, tűsarkú cipőt, Barbie-babát, választani lehet – nos, elsöprő lenne az igenek győzelme.
A momentum pillanatot jelent. Élj most, húzd rá a fogyasztást, magyar, ne gondolj a holnappal! Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tetemes összeget folyósít, és a beruházások – utak, szállodák, stadionok – sok év múlva megtérülhetnek, azt ne nézd! És hogy az annyiszor a vádlottak padjára kényszerített magyar nép megmutathatná a nagyvilágnak, mire képes – ez aztán semmiképpen nem fér bele a momentum-gondolkodásba. Pedig csupán ez a szempont elég kellene legyen akár a veszteség felvállalására is. A szöuli játékok nagy pénzt nem hoztak, de amikor a világ médiája úgy nyilatkozott, hogy ha van egy nép, amely mellett a kínaiak lusták, az a koreai! – az többet számított a koreaiaknak, mint akárhány dollár.
A csak-a-mának-élj felfogás jóra nem vezet. Emlékezzünk, csupán tíz évvel ezelőtt micsoda élvezethajhászat volt: minden utcasarkon olcsó (?) gyorskölcsön, olyan iskolák felújítására dobálták a milliókat, amelyekről jól tudták, hogy rövidesen gyerekek nélkül maradnak, tökéletesen használható bútorzatot cseréltek, a könyvtárakba méregdrága enciklopédiákat vásároltak „hétfőig el kell költeni a pénzt” – alapon. Aztán, ahogy kirobbant a gazdasági válság, Romániában vágtak a legkegyetlenebbül fizetéseket, nyugdíjakat, emberi sorsokat.
Egy bibliai történet rámutat, mennyire nem tanácsos a momentum nyomására döntéseket hozni. Amikor József pátriárka előrelátta a hosszantartó száraz­ságot, azt javasolta, hogy az egyiptomi állam vasszigorral gyűjtse be, és tartalékolja a plusztermést. Ha népszavaztatott volna, az egyiptomiak elherdálták volna azt, és hol lett volna Téba és az alexandriai könyvtár?
A mai egyiptomiak büszkék emlékeikre. Unokáink is megérdemlik, hogy emlékezzenek egy gyönyörű budapesti olimpiára.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük