Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

A kisszoba

Egy évvel ezelőtt estünk szerelembe a manóházunkkal. Felborítva minden „tömbházba költözünk, mi nem kertészkedünk” tervünket, fejest ugrottunk a falusi életbe, lakás felújításba, no meg mindenekelőtt a banki kálváriába, de erre ne is gondoljunk vissza. Már egészen hideg idők jártak, amikor a rideg házból minden giccses tárgyat, sokéves ruhadarabot, használhatatlan edényt kihordtunk az udvarra egy kupacba.

A széles nappali nagy ablakai, a tágas konyha, a kellemes háló mellett ijesztően mutatott a kisszoba. A furcsán apró ablakon alig szivárgott be egy kevés fény. A molyirtóval teli szekrény horrorfilmeket idézően recsegett. A falon a szentcsalád, a földön a kopott perzsaszőnyeg. Terveinkben gyönyörű gyermekszoba szerepelt a helyén, de akkor még nem szívesen lépett be oda az emberlánya. A most már szinte láthatatlannak számító munkálatok zöme abban a kis térben történt. A fal szétverése utáni mocsok, por csoda, hogy mai napig nem kísért. A félig korhadt padló ép része úgy kapaszkodott helyére, mint a nyergesi fenyőfák. Aztán valahogyan eljutottunk a meszelésig, a parketta lerakásáig. 

Elneveztük ideiglenes vendégszobának, az ákombákom bútorok között aludt is néhány barát. Akkoriban még csak mi, de mi már boldogan tudtuk, sokáig nem szolgál már nyugvóhelyként „idegeneknek”. Kis tulajdonosa úton van, nemsokára pedig úgy beteríti babaillattal, hogy utolsó emlékfoszlányunk is elveszik az ósdi korokból.

Babonából, meg úgy anélkül is ajánlják az idősebbek, ne vásároljunk idejekorán egy még meg nem született aprónak. Működik is ez, amíg még nem tudod, mi van a két kis lába között. Aztán arcon csap a rózsaszín füstös meglepetés az udvar közepén, és onnan nincs visszaút. Kis zoknik, ruhácskák, rugdalózók addig gyűlnek a „vendégszobában”, amíg finoman rá kell vezetned a férjedet: ideje venni valami bútort. És te már tudod, hogy lehet kapni olyan baldachinos, mályvaszínű szalagos, szekrényes, pelenkázós babaágyat, amiről ember álmodni sem mer.

Csakhamar összegyűlnek a portán a férfi rokonok, hordják, pakolják, szerelik az ágyat. Úgy válik a kisszoba a ház legszebb pontjává, ugyanakkor egyelőre majdnem használhatatlanná, hogy elfelejted azt is, kik aludtak benne néhány hónapja, a mocsok és por csak képzelt butaságként cseng a fejedben.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük