Zelenszkij packázásai
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Február, a hónapok keddje, a bulik másnapja, a túlecetezett étel, a kék legmélyebb árnyalata, a semmi, a csendes gyilkos. Február, te legrövidebb, mégis leghosszabb, fölösleges hónap, te. Kicsit olyan vagy, mint 2020. Alig észrevehetően telsz el egyik percről a másikra, de valahogy mégis olyan mélyen kapaszkodsz, alig tudunk megszabadulni tőled.
Mióta az eszemet tudom, olyan émelygést érzek csupán a hónap nevének hallatától, mintha tudnám, ekkor érkezik el a végső elszámolás, a világvége, a mindent pusztító orkán. És valahogy mindig be is toppan valami életre szóló fájdalom, ami évről évre újra görcsbe rándítja egész testem. Gyászaim, el nem múló hegeim, homályos elme- és lélekállapotaim évfordulói mind-mind ebben a hónapban hívnak partizni.
Az asztrofilozófusok azt mondanák, rossz helyen áll a Vénusz és a Mars. A reinkarnáció tudósai szerint biztosan ebben a hónapban veszítettem el előző életemet. A mindentudó-megmondók azzal magyarázzák, hogy a januári semmittevésből érkező bűntudatom fojtogat. A „gondolattal teremtünk” hitvallói szerint mindez azért van, mert már elsején bebeszélem magamnak, hogy valami ocsmányság vár rám ebben a csekély 28 napban.
Fene tudja, mindenikben lehet igazság. Igaz, nem is nagyon keresem az érzés miértjét, nem törekszem a változtatásra, egyik felfogást sem vallom jobban, mint a másikat. Az viszont biztos, hogy ilyenkor már unalmas a fehér táj, elég volt a hidegből, a kopárságból. Az ünnepi hangulat régen lecsengett. A közeledő rózsaszín-piros felleg, a mackós szívpárna, a jegygyűrűk tömkelege meg igazán nem hoz lázba. Az a 28 nap ez, ami soha nem telik már el végre a tavaszig.
Ha valami teljesen biztosnak tűnik ugyanakkor erre a februárra az az, hogy eltökélt hitem, gyűlöletem, émelygésem idén megváltozik. Önzően hiszem, hogy nem véletlenül ebben a hónapban indul egy új élet a közvetlen környezetemben, mintegy bizonyítandó, hogy a gyászt a születés meghitt öröme követi. Emma, te kis vörös csillag, hozz fényt, derűt, értelmet ne csak februárba, hanem mostantól minden napba! És ígérem, te leszel a kedvenc kis februárkám, az én kicsi cinkostársam.