A hónapok keddje

Február, a hónapok keddje, a bulik másnapja, a túlecetezett étel, a kék legmélyebb árnyalata, a semmi, a csendes gyilkos. Február, te legrövidebb, mégis leghosszabb, fölösleges hónap, te. Kicsit olyan vagy, mint 2020. Alig észrevehetően telsz el egyik percről a másikra, de valahogy mégis olyan mélyen kapaszkodsz, alig tudunk megszabadulni tőled.

Mióta az eszemet tudom, olyan émelygést érzek csupán a hónap nevének hallatától, mintha tudnám, ekkor érkezik el a végső elszámolás, a világvége, a mindent pusztító orkán. És valahogy mindig be is toppan valami életre szóló fájdalom, ami évről évre újra görcsbe rándítja egész testem. Gyászaim, el nem múló hegeim, homályos elme- és lélekállapotaim évfordulói mind-mind ebben a hónapban hívnak partizni.

Az asztrofilozófusok azt mondanák, rossz helyen áll a Vénusz és a Mars. A reinkarnáció tudósai szerint biztosan ebben a hónapban veszítettem el előző életemet. A mindentudó-megmondók azzal magyarázzák, hogy a januári semmittevésből érkező bűntudatom fojtogat. A „gondolattal teremtünk” hitvallói szerint mindez azért van, mert már elsején bebeszélem magamnak, hogy valami ocsmányság vár rám ebben a csekély 28 napban.

Fene tudja, mindenikben lehet igazság. Igaz, nem is nagyon keresem az érzés miértjét, nem törekszem a változtatásra, egyik felfogást sem vallom jobban, mint a másikat. Az viszont biztos, hogy ilyenkor már unalmas a fehér táj, elég volt a hidegből, a kopárságból. Az ünnepi hangulat régen lecsengett. A közeledő rózsaszín-piros felleg, a mackós szívpárna, a jegygyűrűk tömkelege meg igazán nem hoz lázba. Az a 28 nap ez, ami soha nem telik már el végre a tavaszig.

Ha valami teljesen biztosnak tűnik ugyanakkor erre a februárra az az, hogy eltökélt hitem, gyűlöletem, émelygésem idén megváltozik. Önzően hiszem, hogy nem véletlenül ebben a hónapban indul egy új élet a közvetlen környezetemben, mintegy bizonyítandó, hogy a gyászt a születés meghitt öröme követi. Emma, te kis vörös csillag, hozz fényt, derűt, értelmet ne csak februárba, hanem mostantól minden napba! És ígérem, te leszel a kedvenc kis februárkám, az én kicsi cinkostársam.